Szerző: Rosta Gábor
Vannak New Yorkban negyven-ötvenéves közösségi kertek, amelyek gyönyörűen működnek, bár már azt sem tudják, hogy kik voltak az alapítók és az első kertészek. A városi kerteknek valahol ez a dolguk, szebbé tenni a lakókörnyezetet és fejleszteni a szomszédsági közösségeket, állandóságot és szépséget vinni a környezetükbe, félig-meddig függetlenül az aktuális kertészektől.
Kert- és virágstílus
Amennyiben szűken vesszük a mai közösségi kert fogalmát, a modern városi kertek születése kezdetben mindig összefüggött valamilyen válságos időszakkal, legyen az háború vagy gazdasági válság. Kezdetben a céljuk a részleges élelmiszer-önellátás megteremtése és a munkanélküliek foglalkoztatása volt.
Minden hadviselő félnek gondot okozott a lakosság élelmiszerellátása, így államilag támogatott programok voltak a városi és vidéki önellátó kertmozgalmak. Ezt nagy sikerrel teljesítették is, olyannyira, hogy az adatok szerint az első világháborúban, 1918-ra az USA-ban több mint 5,2 millió háborús kertparcella jött létre, melyek 525 millió dollár termést eredményeztek.
Hasonló volt a helyzet a második világháború alatt, akkor különösen Nagy-Britannia volt szorult helyzetben a tengeri blokád miatt, hiszen Anglia élelmiszerellátása az ipari forradalom óta a gyarmatokon termelt élelmiszerektől függött, nem voltak önellátóak. A Victory Gardenek (Győzelem-kertek) a szigorú jegyrendszer mellett az éhezéstől való megszabadulást jelentették számukra.
Jellemzően ezek a kertek a háborúk vagy válságok elmúltával el is tűntek.
| Az elmúlt évtized klímaváltozása és főleg a városok, az urbanizált területek környezettudatos újraértelmezése új lendületet adott a közösségi kertmozgalomnak világszerte. A közösségek által fenntartott kertek, parkok kezdenek részei lenni a városi ökoszisztémának, egyre nagyobb figyelem kíséri ezeket a projekteket. Pozitív hívószó lett a politika és a városvezetés számára, rájöttek, hogy ez jó kezdeményezés és mindenképpen érdemes az aktív támogatásra. |
