A La Trobe Egyetem vezette kutatás eredményeit a The Plant Journal című tudományos lapban publikálták. A tudósok szerint ez a felfedezés alapvetően megváltoztathatja a növénytermesztésünket a szántóföldtől kezdve az üvegházakig.
A kutatás vezetője, Jim Whelan professzor elmondta, hogy már a legenyhébb érintés is – legyen az ember, állat, vagy egy másik növény – erős válaszreakciókat vált ki a növényeknél. A védekezés részeként megváltozik a növények genetikai szerkezete.
A tanulmányban részt vevő másik tudós, Dr. Yan Wang szerint egyelőre nem tudni, miért reagálnak ilyen erőteljesen a növények az érintésre, de a mostani tanulmánynak köszönhetően többet tudunk arról, hogyan működik a védekezési mechanizmus. Ezzel új lehetőségek nyílnak arra, hogy olyan példányokat nemesítsünk, melyek kevésbé érzékenyek, és optimálisabb a növekedésük.
„Azt eddig is tudtuk, hogyha a növényre leszálló rovar olyan géneket aktivál, melyek a védekezésben játszanak szerepet” mondta Yang. „Azonban vannak olyan rovarok, melyek segítségére vannak a növényeknek – de azok vajon hogyan különböztetik meg az ellenséget a baráttól?”
„Hasonlóképpen, amikor egymáshoz közel nőve összeérnek, a növekedésük visszamarad, így könnyebben hozzáférnek az éltető napsütéshez. Az optimális növekedés eléréséhez tehát a növények sűrűségét a hozzáférhető tápanyagforrások mennyiségéhez kell igazítani.”
Whelan szerint ennek a genetikai mechanizmusnak a jobb megértése segít abban, hogy olyan növényeket nemesítsenek ki, melyek kevésbé érzékenyek az érintésre, miközben a hőséggel és a túlzott hideggel szembeni ellenállóképességük megmarad.
Egyelőre nem tudni, miért válaszolnak ilyen erőteljes reakcióval a növények az érintésre. Ha „érzéketlenebb” növényeket szeretnénk kitenyészteni, fel kell ismernünk annak következményeit. Elképzelhető, hogy egy érintésnek ellenálló példány jobban ki van téve a fertőzéseknek, mert valamilyen védekezésben kulcsfontosságú mechanizmusa hiányzik – véli Whelan.
