„Ez lehetett az első olyan kísérlet, mely a 19. század végére egy külön tudománnyá, ökológiává vált. Mai szemmel nézve is igen nagyszabású kísérlet volt, melyben rengeteg növényfaj szerepelt” – jegyezte meg Håkan Rydin, az Uppsalai Egyetem növényökológia professzora, az elemzést végző kutatók egyike.

Carl Linnaeus Pan Svecicus című értekezése 2325 kísérletet ír le 643 különböző növényfaj bevonásával – írja a ScienceDaily. A művet 1749-ben adták ki, és tanítványa, Nils Hesselgren védte meg. Korábban Linnaeus és tanítványai bejárták Svédországot, hogy megtudja a gazdáktól, melyek a legjobb legelők az állatok számára.

Bár a dolgozatot lefordították németre és angolra, és a korabeli európai botanikusok körében ismert volt, az eredményeket soha nem elemezték ki. Most azonban Rydin más kutatókkal együttműködve pótolta ezt a hiányosságot.

Ki a legválogatósabb Linnaeus kísérlete szerint?

Az eredmények azt mutatják, hogy a sertések voltak a legválogatósabbak. Az összes állat számára felkínált 204 növényfajnak 32 százalékát fogyasztották el. Ezt követték a lovak 59 százalékkal, a szarvasmarhák 66 százalékkal, a juhok 82 százalékkal és a kecskék 85 százalékkal. Az állatok általában a hüvelyeseket és a fűféléket részesítették előnyben.

– magyarázza Rydin.

A dolgozat számokat és hivatkozásokat tartalmaz a Flora Svecica, Linnaeus svéd flórajegyzékére. A kutatók szerint ez volt az egyik első alkalom, amikor Linnaeus használta a ma már elterjedt latin nyelvű kettős nevezéket, ami lehetővé tette a kísérletekben részt vevő fajok azonosítását is.

„Carl Linnaeus lefektette az alapokat a jövő tudósai számára, hogy ezen a területen kutathassanak. Ez körülbelül 200 évvel azelőtt volt, hogy a biológusok elkezdték volna használni a statisztikát. Ami szintén teljesen lenyűgöző, hogy minden adat dokumentálva van. Ha ez a közelmúltban történt volna, a kutatók valószínűleg nem tartották volna meg a nyers adatokat” – teszi hozzá Rydin.