0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

Karórágás és a szelén: erre figyelj, ha lovad van

A kutatók megállapították, hogy a karórágás okozója lehet a hiányos szeléniumforrás a lovak takarmányozásában.

A karórágás hasonló karakterisztikával rendelkezik, mint néhány humán idegrendszeri vagy pszichiátriai állapot, úgy, mint a skizofrénia vagy az autizmus. A kutatás első fázisának eredményeiről az alábbiakban olvashatnak, a tanulmány a Journal of Vatarinary Behaviour: Clinical Applications and Research-ban jelent meg.

ló
Fotó: Somogyvári Anett

Az már korábban kiderült, hogy a karórágással összefüggésbe hozható az oxidatív stressz. Ez a tanulmány az első próbája a nyomelemek szerepének a karórágásban. A karórágás ismétlődő, kényszeres viselkedés, mely alatt a ló a metszőfogaival ráharap egy fix tárgyra és böfögéshez hasonló hangot ad. A lovak populációjának kis hányadát érintő probléma, melyet már évszázadok óta rögzítenek, de eddig még nem sikerült meggyőző okot találni erre a viselkedésre. Kialakulását számos dologgal hozták összefüggésbe, mint például az unalom, a gyomorfekély egyik mellékhatása, vagy túl sok cukor az étrendben. Néhányan úgy gondolják, hogy a karórágás folyamata alatt a ló endorphin löketet kap és ez ösztönzi arra, hogy ne hagyja abba. Érdekes, hogy

szinte kizárólag csak istállózott lovaknál fordul elő, nagy anyagi károkat okozva az istálló berendezésében és nagy gondot okozva a tulajdonosoknak.

Szelénhiány és az oxidatív stressz

Matthew Parker, a School of Pharmacy and Biomedical Sciences viselkedéskutató neurológusa, aki fejlődésneurológiai és neuropszichiátriai rendellenességekre specializálódott, elmondta, hogy a szelénium hiányt összefüggésbe hozták már néhány humán pszichiátriai állapottal, még a rossz hangulattal is, de mostanáig nem állt rendelkezésre olyan kutatás, amely azt vizsgálta volna, hogy milyen hatással vannak a nyomelemek a karórágó lovakra. A karórágás kényszeres rendellenesség, amely aggasztó a ló tulajdonosának, kárt okozhat a ló fogazatában, és összekapcsolható a kólikával. A lótartók és állatorvosok világszerte számos próbálkozást tettek a rendellenesség helyreállításában, sokáig sikertelenül. Még túl elhamarkodott lenne azt állítani, hogy a takarmányhoz adott szelén segítene az állapot javításában, vagy meggyógyítaná ebben a zavarban szenvedő lovakat, de azok a karórágó lovak, amelyeket teszteltek, mind szelénhiányban szenvedtek. Ugyanakkor nem árt az óvatosság, mert a túl nagy dózisú szelénium mérgező.

ló szeme
Fotó: Somogyvári Anett
Az ajánlott napi adag 0.1mg/kg, de 2mg/kg-nál több már mérgező.

A lovak szelénhez természetes úton a szénából, a legelőn, illetve a gabonákon keresztül jutnak. Gyakran hozzáadják a lótápokhoz is, hangsúlyozva, hogy a tulajdonosok ne lépjék túl az ajánlott adagot, és ellenőrizzék, hogy mennyi szelénhez jut hozzá pl. a szénából, vagy legelőről, mielőtt szelént adnának kiegészítésként. Dr. Parker hangsúlyozta, hogy nagyon óvatosnak kell lenni a szelén adagolásával, mert néhány talaj szelénben gazdag, ezért kiegészítésként adva veszélyes lehet. A szelén fontos antioxidáns, amely segíti a testet megvédeni a szabadgyökök és az oxidatív stressztől. Dr. Parker azzal folytatta, hogy a kutatásaik eredménye azt sugallja, hogy a szelén hiánya az étrendben növeli az idegrendszer oxidatív károsodását, amely okozza, vagy súlyosbítja a problémát. 

A kutatók két csoportot: karórágó és kontrollcsoportként, nem karórágó lovak vérét tesztelték, kilenc nyomelemre – szelén, magnézium, cink, nátrium, kálium, réz, foszfor, és mangán -, karórágás közben és után. Minden emlős – emberek és lovak is – kis mennyiséget igényelnek ezekből a nyomelemekből, hogy szervezetük jól működjön és mind a kilenc nyomelem biztosítható a táplálékból, amennyiben jó az étrend. A lovakban emellett mérték a glükóz és egyes enzimek, pl. az endorfin, és néhány hormon, többek között a kortizol, az úgynevezett stresszhormon szintjét is.

A karórágó lovaknál alacsonyabb volt a szelénszint, mint a nem karórágó lovaknál, a legalacsonyabb szintet pedig a karórágás alatt érte el. 
Forrás: Journal of Veterinary Behavior: Clinical Applications and Research 

Magazin ajánló: