Méhesháznak nevezték ötven éve a szállítható méhészkonténert, amit aztán „vándorméhesnek” is hívtak, de már akkor külön vitatták elnevezését. Az utóbbi két évtizedben jelentek meg újra az állóméhészetekben a rekreációs és egészségügyi célokból is felépített méhesházak. Az egyik kapcsolódó interjúban is előkerült a megnevezés nehézsége, hogy

„A választ nagyon meg kell gondolni, mert ha az a válaszom, hogy apiterápiás ház, akkor komoly követelményeknek kell megfelelni, mint például orvosi javaslat, protokoll, természetgyógyász kapcsolat. Abban az esetben, ha kaptárlevegős házat mondok, talán más elbírálás alá esik. Maradjunk az utóbbinál” (Ahol megáll az idő – a kaptárlevegős ház. Méhészet 2021; 7: 20).

Míg egy másik interjúban már arról beszélnek, hogyan épült fel Szlovéniában az első kaptárlevegős vendégház, egy cikkben pedig arról értekeznek, hogy „Miért hasznos az apiterápia?”, s azon belül miért jó a méhesház:

„…a méhkaptárban lévő levegőt is gyógyításra használják. A kaptárban 90 százalékos páratartalom és 35 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik, mégsem szaporodnak el benne a gombák. Az emberre veszélyes patogénektől mentes és higiénikus környezetet elsősorban a propolisznak köszönhetik a méhek.

A kezeléseket például erre a célra kialakított kis faházakban végzik. Általában van bent valamilyen fekvőfelület, ahol kényelembe tudjuk magunkat helyezni, és relaxálhatunk a kezelés közben. A méhecskék kifelé tudnak röpülni, be nem, hogy elkerüljük a nemkívánatos szúrásokat. Ezáltal a szobában csak a méz, propolisz, méhpempő, virágpor illata áramlik. A kezelés kora reggel vagy nyugovóra térés után, este a legintenzívebb, mert olyankor van bent a kaptárban a legtöbb méh” (Kocsis Vivien Evelin: Miért hasznos az apiterápia? Méhészet 2020; 5: 8).