– Nem kétséges, nagyon sokat jelent minden várvölgyi lakos számára a laska, ami eleve egy tradicionális várvölgyi ételféleség volt, és jelenleg is az. Olyannyira, hogy mikor a kezdetek kezdetén a fesztivál ötlete felmerült, nem volt kérdéses, hogy az kizárólagosan a laskához kötődjön. Az elmúlt években híre ment a rendezvénynek, igyekeztünk, hogy a kóstolási lehetőségekhez minél színesebb, „kiegészítő” programokat kínáljunk. A fesztivál iránti érdeklődést egyébként jól mutatja, hogy már ötödik alkalommal rendezzük a sportpályán, mert szerencsére az eredeti helyszínt egyszerűen kinőtte – fogalmazott Barcza Balázs, Várvölgy polgármestere. – Sikerült elérnünk, hogy
amiket igyekszünk minél színesebbé tenni, hogy minden célcsoport megtalálja a maga számítását.
Barcza Balázs egy régi elnevezést is említett azzal kapcsolatosan, hogy a településen, melynek Zsid volt hajdan a neve, milyen régóta és mennyire kedvelt és készített étel a laska.
– Az étel valamikor a település helyi, szinte kizárólagos tésztafélesége volt, olyannyira, hogy ezért régebben még meg is címkézték a falut, mondván: Várvölgyön laknak a zsidi laskások.
A régi hagyomány szerint a laska a szegények étke volt, mert elkészítéséhez nem kellett sok és drága alapanyag: csak lisztre, vízre, zsírra és szódaporra volt szükség.
Ezeket az emberek viszonylag könnyen és olcsón beszerezték, és az elkészítéséhez sem kellett sok energia és idő. A helyzet később megváltozott, a tészta sokféle formát öltött, és öröm, hogy újra felfedezték.
– Elmondható, hogy amint régen, úgy manapság is nagy hagyománya van a zsidi laskának a településen, desszertként és böjti időszakban második fogásként is fogyasztják. Egyszerűen nem veszhet ki a mindennapokból, de egyébként is benne él a köztudatban, már nem csupán Várvölgyön, hanem a környéken is. A településünkön nincs szerintem olyan hétvége, hogy valamelyik család asztalára ne kerülne laska. De hozzá kell tenni, hogy a laska egyáltalán nem ünnepi étel, sok háztartásban napi éteknek számít – tette hozzá a polgármester.
A sorrendben tizenharmadik fesztiválon a különböző ízesítésű laskák közül nehéz feladat volt kiválasztani, hogy melyiket kóstolják meg az érdeklődők. Ezért aztán sokan többfélét is választottak, figyelmen kívül hagyva, hogy ez a fajta tészta azért nem éppen könnyű étel. A vélemények alapján
A laskákat egyébként évek óta a Várvölgyi Asszonyklub tagjai készítik el a fesztiválra. Amint megtudtuk, a hagyományoknak megfelelő kerek vagy félbehajtott tészta többféle töltelékkel is gazdagítható, melyek közül családi körben leginkább a szilvás a legnépszerűbb. Kiderült az is, hogy anyáról lányra száll a tipikus zsidi étel receptje, melyet a hétköznapokban is sokszor sütnek a településen.
A laskát készítő asszonyok elárulták: a tésztát nagyon egyszerű elkészíteni, kevés hozzávalóból gyorsan, mondhatni pillanatok alatt megvan. Lisztre, tojásra, vízre, s töltelékre vagy valamiféle ízesítő anyagra van szükség, utóbbi igen sokféle lehet. Például dió, sajt, krumpli, káposzta, szalonna, medvehagyma, de az elmúlt években volt olyan laskafesztivál, ahol banánlekvár is került a tésztába. S hogy miként is készülnek a kedvencek? Nos, egy kis ízelítő… A paprikás laskához negyven dekagramm lisztre, ízlés szerint sóra és paprikára, egy mokkáskanál szódabikarbónára, egy kiskanál zsiradékra (ez lehet liba vagy disznózsír, de akár vaj is), valamint kefirre vagy tejfölre van szükség.
A lisztet és a paprikát összekeverjük, úgy, hogy az rózsaszínű legyen, nem jó ugyanis, ha sok a paprika, mert keserű lesz tőle a laska. Hozzáadjuk a szódabikarbónát, sót, a zsiradékot, majd elkezdjük összegyúrni. Teszünk hozzá tejfölt (vagy kefirt) egy kiskanállal, majd összegyúrjuk, s addig adunk hozzá tejfölt, amíg nem lesz jó a tészta. Buciba formázzuk, majd elosztjuk hat-nyolc részre. Egy-két centiméter vastagságúra kinyújtjuk, majd 180 Celsius fokos sütőben körülbelül harminc perc alatt megsütjük. Ne legyen se túl kemény se túl puha. Tetejét bevagdoshatjuk, így gusztusosabb lesz.
Az eseményen – melynek célja elsősorban a hagyományőrzés – sokan nem csak kóstoltak, de elkérték a recepteket is.
Népszerű a burgonyás laska is, amit a következőképpen kell elkészíteni: a burgonyát alaposan megmossuk, és héjában megfőzzük. Még forrón meghámozzuk, és azonnal összetörjük burgonyanyomóval, majd nyújtótáblán szétterítjük és hűlni hagyjuk. Ha az összetört burgonya kihűlt, hozzáadjuk az átszitált lisztet, a zsír egynegyed részét és a sót. Ezután az egészet összegyúrjuk úgy, hogy a tészta egynemű, csomómentes, sima állományú legyen. Az összegyúrt tésztából kisebb cipókat formálunk, majd felületüket liszttel meghintve, tiszta konyharuhával lefedve rövid ideig pihentetjük. A cipócskákat lisztezett nyújtótáblán 2–3 milliméter vastagságúra kinyújtjuk, majd sparhelt lapján, ennek hiányában felhevített serpenyőben (palacsintasütőben) mindkét oldalát megsütjük. Felolvasztott zsírral megkenjük, háromszögekre hajtjuk. Ízesíthetjük egyebek között fokhagymával, tejföllel, sajttal, de szilvalekvárral is nagyon finom.
A fesztiválon, bár természetesen a laskáké volt a főszerep, főzőversenyt is hirdettek, melyre hat csapat jelentkezett. Részt vettek a többi között Várvölgy erdélyi testvértelepülése, Gelence delegáltjai is, akik egy több méter hosszú puliszkából kínálták a vendégeket. Az étek sokaknak ízlett, ahogy a laska is az erdélyi vendégeknek. Természetesen ők is vitték magukkal a recepteket.
