NÉBIH 2025 július 10-én egy közleményt adott ki, amely szerint az Alföld aszályos, forró területein (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye) szükséghelyzeti engedélyt adtak bizonyos növényvédő szerek használatára a mezőgazdaságban sáskák elleni védekezésül. Ezzel egy időben a médiában több helyről „mindent felzabáló sáskákról”, sőt „sáskajárásról” kezdtek hírek terjedni. Nem hagyhatta ezt szó nélkül Kóbor Péter, entomológus sem, aki az alábbi véleményét Facebook oldalán osztotta meg:
A NÉBIH által bevezetett intézkedést bevezetését „jogosnak és arányosnak vélem a nagyobb probléma megelőzésére – természetesen a szükséges korlátozások és elővigyázatosság betartásával.
A fentihez hasonló felkiáltásokkal, blikkfangos mondásokkal, mint a „sáskajárás” emlegetése (esetleg hozzájuk generált MI-képekkel) azonban gondom van. Mégpedig a túlzásoknak, alaptalan feltételezéseknek való megágyazás miatt. Pláne, ha a média is ráharap… Ezért nem árt néhány dolgot tisztázni.
Mezőgazdasági problémát okozó hazai sáska fajok
Hazánkban a sáskák (Orthoptera: Caelifera: Acrididae) családjából 33 nemzetség 62 faja él. Ezek közül tényleges mezőgazdasági problémát mindössze három faj jelenthet nagyfokú felszaporodásával. Ezeket a közlemény mind említi.
Az egyik a keleti vándorsáska (Locusta migratoria), ami több régióban is a sáskajárások felelőse, e faj hazai állományai azonban nagyon megritkultak, elvétve találkozhatunk vele.
A másik az olaszsáska (Calliptamus italicus), ami szintén hajlamos gazdasági károkat okozni közben. Annál is inkább, hisz hazánkban az olaszsáska a leggyakoribb és legelterjedtebb, tulajdonképpen bármilyen félszáraz és száraz gyepben jól érzi magát és tömegesen felszaporodhat.
A harmadik a marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus), amely kifejezetten homoki és szikes gyepekhez kötődik, ma már jobbára csak a Kiskunságon és a Mezőföldön fordul elő és ott sem gyakori, de 1993-ban Kunpeszér és Tatárszentgyörgy még volt jelentősebb gradációja.
Fotó: Kulac, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=5160819
A jelenlegi tömeges előfordulások pontos minőségi-mennyiségi viszonyairól nincs információm, de a fentieket figyelembe véve – amit a közösségi adatgyűjtőplatformok is megerősíteni látszanak – vélelmezem, hogy főleg az olaszsáska lehet a ludas a dologban. A fajt jártamban-keltemben én is egyre több helyen figyeltem meg az elmúlt években, ott is, ahol tanulmányaim és korábbi tapasztalataim alapján nem számítottam volna rá. Az olaszsáska egyébként nem szerepel a „top10 sáskajáró” sáskafaj listáján.
Sáskajárás Magyarországon?
A tömeges felszaporodás pedig nem jelent egyet a sáskajárással, ami megfelelő körülmények fennállására adott válasz az adott faj sáskapopulációi részéről.
Az ilyen helyeken az állatok nagy számban gyűlnek össze tojást rakni, ami az utódgeneráció esetében olyan abszurd egyedsűrűséget eredményez, aminél az állatok egymást akadályozzák a mozgásban. Ez fokozott szerotonin termelést eredményez, ami élettani és morfológiai változásokat indít be, aminek végeredménye az lesz, hogy megjelennek az úgynevezett rajzó alakok. Ezek sajátságok sorában térnek el (pl. színezet, mechano- és kemoreceptorok száma, táplálékpreferencia) a „normál”, ún. szoliter alaktól. A vándorlás lárvakorban szökdécselve, esetleges irányban zajlik, csak a csoportképzés kényszere hat rá.
A felnőtt állatok vándorlását a légmozgás irányíthatja megfelelő erősségű szél esetén. A rajok nem ritkán több négyzetkilométer kiterjedésűek és néhány százmillió vagy akár milliárd egyedből is állhatnak. A legnagyobb dokumentált sáskarajt az USA nyugati részén figyelték meg 1875-ben, ez 510.000 négyzetkilométer kiterjedésű volt, egyedszámát 3,5 ezermilliárdra becsülik. Bár tömeges felszaporodás esetén megfigyelhető tarrágás, rajzás során jellemző, hogy a növényeket „csak” megrágják, illetve letörik az állatok. Ez azonban korántsem megnyugtató, hisz végső soron ez is a növény pusztulásához vezet.
Hazánkban a fent említett 1993-as volt az utolsó ilyen esemény. A hivatalos közleményben nincs szó sáskajárásról, csak tömeges felszaporodásról, amit a hatóság szakemberei folyamatosan monitoroznak és ha szükséges, további intézkedéseket tesznek.
