A magyar mezőgazdaság válaszút előtt áll. Az egyre szárazabb klíma és a kiszámíthatatlan piac miatt a hagyományos kultúrnövények (kukorica, napraforgó) uralma megkérdőjelezhető. A gárdonyi Dörömbözi Kft. példája megmutatja, hogyan lehet több lábon állással csökkenteni a kockázatot és biológiai módszerekkel lefaragni a költségeket. A Dörömbözi Ádámmal készült riportunkban az idei év egyik izgalmas kísérletét, a tavaszi bükköny és a zab váltott soros termesztését jártuk körül.
Ahogy korábban már beszámoltunk róla, a Dörömbözi Kft. 750 hektáron gazdálkodik Fejér vármegyében, és már harmadik éve a teljes területen direktvetést alkalmaznak. Náluk a váltás nem csupán technikai kérdés, hanem szemléletmód is: Dörömbözi Ádám szerint a szántás elhagyása önmagában nem elég, ahhoz egy működő rendszert is fel kell építeni.
Elfojtják a gyomokat
A zab és a bükköny együtt vetése jó minta lehet arra, hogyan használhatjuk ki két növényfaj eltérő életformáját a technológiai előnyök maximalizálására. Ez a párosítás a No-Till rendszerben nem csupán a vetésforgó egyik eleme, hanem komplex talajépítő és gazdasági megoldás. A zab merev, felálló szára biztosítja a támasztékot. A bükköny kacsos szárával felkapaszkodik a zabra, így nem fekszik le a talajra. Ez alapvető feltétele a gépi betakaríthatóságnak. Pillangósként a bükköny a levegő nitrogénjét megköti, és nemcsak saját magát látja el, hanem a társnövény (zab) számára is hozzáférhetővé teszi a tápanyagot, csökkentve a műtrágyaigényt. A zab agresszív kezdeti fejlődése és a bükköny talajfedése együttesen olyan fojtó hatást fejt ki, hogy mellettük a gyomoknak esélyük sincs. A zab allelopatikus hatása (gyökérváladékai) pedig gátolja a konkurens gyomok csírázását.
A No-Till rendszerben a mechanikai lazítást gyökerekkel váltják ki, a bükköny mélyre hatoló karógyökere áttöri a tömörödött rétegeket, míg a zab bojtos gyökérzete a felső 20-30 centimétert szövi át, morzsás talajszerkezetet hagyva maga után. Mindkét növény kiváló gazdája a talajgombáknak, kedvező mikorrhiza kapcsolatot építenek ki a következő kultúra számára.
– magyarázta Dörömbözi Ádám. A gazdaság precíziós vetőgépe lehetővé tette, hogy a zab és a bükköny külön tartályból, eltérő mélységbe és egyedi magnormával kerüljön a földbe.
A technológiai beállítások finomhangolása során a gazdaság a dupla gabonatávról indulva 25 centiméteres sortávolságot alakított ki, amelyben a zab és a bükköny váltott sorokban, egymást követve helyezkedik el. A precíziós technikával megoldható volt, hogy amíg a bükköny magja 2-3 centiméteres mélységbe került hektáronként 80 kilogrammos, azaz körülbelül 2 millió szemes normával, addig a hántolt zabot valamivel mélyebbre, 3-4 centiméterre vetették.
A zab esetében tudatos döntés volt a tőszám csökkentése, így mindössze 50 kilogrammot, azaz nagyjából 1 millió magot vetettek hektáronként, felkészülve az aszályos tavaszi periódusra. Ahogy Dörömbözi Ádám fogalmazott: a Talajreform szakembereivel és más gazdákkal közösen „sakkozták ki” azt az optimális tőtávolságot, amely nemcsak takarmányozási, hanem vetőmag-termesztési célokra is megfelelő.
