Egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült bebizonyítani a különös predáció létezését, eredményeiket pedig a Science hasábjain publikálták.
Az Aarhus Egyetem kutatói apró hátizsákokat szereltek fel óriás koraidenevérek (Nyctalus lasiopterus) hátára, melyekben különféle érzékelők voltak. Ezek segítségével rögzítették a bőregerek mozgását: magasságát, gyorsaságát és az általuk kibocsátott hangokat. Kiderült, hogy ezek az állatok igen magasra repülnek az éjszakai égbolton, és képesek a vándorló madarakat bemérni és megtámadni. Míg egyes rovarok képesek érzékelni a denevérek ultrahangját, a madarak nem, így nem veszik észre a veszélyt – írja a Phys.org.
A repülő emlősök viszonylag hangos és relatív alacsony frekvenciájú hangjuk miatt képesek a távolabb lévő madarakat is bemérni. Amikor elég közel érnek a kiválasztott zsákmányhoz, támadnak – ezt egy sort rövid, gyorsan kibocsátott ultrahang előzi meg.
Merész manőverek
A hátizsákokból származó adatok alapján a denevérek meredeken a talaj irányába, rendkívüli sebességgel vetődnek rá a prédára, akár egy vadászrepülőgép. A zuhanórepülés 30 és 176 másodpercig tart, miközben jóval gyorsabban és erősebben csapkodnak a szárnyaikkal, mint az megszokott.
Az a denevér, amelynél 30 másodpercig tartott a támadás, feladta az üldözést – a madarak ugyanis legalább olyan jól repülnek, mint támadóik.

Fotó forrása: Popa-Lisseanu AG, Delgado-Huertas A, Forero MG, Rodríguez A, Arlettaz R, & Ibáñez C – Popa-Lisseanu AG, Delgado-Huertas A, Forero MG, Rodríguez A, Arlettaz R, et al. (2007) Bats’ Conquest of a Formidable Foraging Niche: The Myriads of Nocturnally Migrating Songbirds. PLoS ONE 2(2): e205. doi:10.1371/journal.pone.0000205, CC BY 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1704679
23 percnyi csámcsogás…
A második denevér, mely sikeresen elkapta áldozatát a talaj közelében, nagyjából három percig üldözte azt. A mikrofon 21 vészjelzést vett fel az áldozattól, mely egy vörösbegy volt. Ezután 23 percen át volt hallható a bőregér táplálkozása, miközben alacsony magasságban repült.
Mindezen eredményeket összevetették röntgenfelvételekkel és a denevérek vadászterületén talált madárszárnyakból származó DNS-elemzésekkel. Ezzel együtt megdönthetetlen bizonyíték került a kutatók kezébe: a denevérek harapással ölik meg a madarakat, és letépik a szárnyukat – ezzel lecsökkentik a súlyt és a repülés közbeni légellenállást is.