Aki szokott látni vasúti töltést, az valószínűleg látta már, amint „felveri a gaz”, vagy szembesült már egy-egy gyomirtás után a száradó kórókkal. A bazaltos rész tisztán tartása rengeteg munkával jár, sok pénzbe kerül és a gyomirtószer-terhelés sem elhanyagolható, de tényleg muszáj így lennie?
Az Agroscope a svájci szövetségi kormány mezőgazdasági kutatásért felelős kompetenciaközpontja, és a szövetségi mezőgazdasági hivatalhoz tartozik. Agroscope címen megjelenő, tudománynépszerűsítő időszaki kiadványában közérthető formában olvashatók az aktuális kutatások legfontosabb eredményei; a vasúti töltések célzott zöldítéséről az idei szeptemberi számban jelent meg cikk.
Ne irtsuk, inkább vessük
Ahogy az írásból kiderül, az SBB megbízta az Agroscope-ot, a genfi tájépítész-mérnöki és építészeti főiskolát (HEPIA), valamint további partnereket annak vizsgálatával, hogy a vasúti pálya melletti szegélyek célzott növényesítése alternatívát jelenthet-e a fokozott herbicidhasználattal szemben. A cél olyan növénytakaró kialakítása volt, amely kiszorítja a problémás fajokat és elősegíti a biodiverzitást úgy, hogy közben a vasúti infrastruktúra biztonsága a prioritás. Fontos volt továbbá, hogy mellőzni kellett a mezőgazdaság számára problémás növényfajokat is.
Öt kifejezetten erre a célra fejlesztett vetőmagkeveréket teszteltek a Svájci-fennsík hat helyszínén. A keverékek olyan fajokból álltak, amelyek várhatóan megfelelnek a biztonsági követelményeknek, valamint az ökológiai elvárásoknak is:
A helyszín és a keverék választása határozza meg a sikert
A többéves kísérlet megmutatta, hogy megoldható a vasúti töltések célirányos zöldítése a tesztelt magkeverékek segítségével: betarthatók a biztonsági előírások, miközben nő a fajgazdagság, csökken a talaj hőmérséklete és javul a tájkép minősége.
Viszont két faktor nagyon fontos a sikerhez:
- a szervesanyag-adagolás, mivel a nagyon sovány kavicsos felszíneken ez csak évek alatt halmozódik fel;
- a megfelelő vízellátás a vetés évében, hogy a növények elszórt magjai is életképesek maradjanak a talajban.
A kísérlet öt éve után két keverékről tudták biztonsággal elmondani a kutatók, hogy átlagosan több mint 70 százalékos talajfedést ért el megfelelő közegen: az egyik egy széles ökológiai spektrummal rendelkező, a másik pedig egy sok pionír fajt tartalmazó keverék.
Minden helyszínen elmondható volt, hogy a vetett fajok aránya szignifikánsan magasabb volt a teljes növényborítottságon belül a vizsgálati időszakban, mint a spontán megjelenő fajoké. A problémás őshonos és neofita fajok szignifikánsan ritkábbak voltak, mint a vetett és az ártalmatlan spontán fajok. A magkeverékek elvetése átlagosan öt fajjal növelte a növényközösségek fajgazdagságát.
Bevált, de a fenntartási munkát nem csökkenti
A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a vasúti pálya szegélyének növényesítése
mivel a célzott növénytelepítés is rendszeres gondozást igényel. Például rendszeres felügyelet igényel, hogy a szomszédos területekről ne terjedjen át a borostyán, a szeder vagy más problémás kúszónövény-fajok, valamint figyelni kell magasra növő fajokra és az esetlegesen megjelenő invazív neofitákra is.
A jövőbeni megközelítések a mechanikai, kémiai és biológiai stratégiák kombinációját foglalhatják magukban annak érdekében, hogy a fenntarthatóság optimális szintjét érjék el, foglalta össze az Agroscope cikke.
