Az invazív fajok, más szóval özönfajok csoportjába olyan állat- és növényfajok tartoznak, amelyek idegen eredetük ellenére képesek agresszíven terjeszkedni új területeken. Az állatvilágból jól ismert példa erre az ékszerteknősök jelenléte több hazai vizes élőhelyen. A kisállat-kereskedésből mini méretben hazavitt egzotikus kedvenc néhány év alatt kinőtte a terráriumot, így egyszerűen kidobták.
A növényvilágban nehezebben érhetők tetten ezek a jelenségek. Magam sem hittem például, míg nem láttam Fülöpszállás közelében a kivadult kokárdavirág-állományokat. Ez az észak-amerikai származású mutatós virág dísznövényként került az európai kertekbe, szél által szállított kaszattermése azonban évekig csíraképes marad, a szárazságot jól tűri, így könnyedén kiszorítja az érzékenyebb őshonos növényfajokat a Kunságban.
Feltételezhetően a kokárdavirág, vagy még inkább a fehér akác terjedési útját fogja követni a császárfa is. Jelenleg roppant kedvelt, gyorsan, nagy árnyat adó díszfa, de elszigetelt hazai esetekből látszik, hogy szél által terjesztett magjáról és gyökérsarjakról is remekül szaporodik. Gyökérzete rendkívül gyorsan eléri a két méteres mélységet, így a talaj felszínének szárazságát is roppant jól tűri. Kedvező számára, hogy hazánkban egyre enyhébbek a telek, így fagyérzékeny mivolta sem korlátozza terjedését.
A folyamat természetesen több lépcsőfokból áll. Elsőként megjelennek az alkalmi idegen fajok, amelyek szaporodni kezdenek a természetben az embertől függetlenül. A tartós megtelepedés állapotába csak megfelelő környezeti feltételek mellett képesek kerülni. A meghonosodott fajok már stabil populációkat képesek létrehozni egyes területeken. Végül az inváziós fajok valósággal eluralkodnak az élőhelyeken, nagy területeken, egyedszámuk meghaladja más ott élő fajokét.
Növények esetében az özönfajok életmódjuk szerint csoportosíthatóak:
– fás növények, pl. fehér akác,
– talajszintben telelő évelők, pl. alkörmös,
– talajban telelő évelők, pl. selyemkóró,
– kétévesek, pl. parlagi ligetszépe,
– egyévesek, pl. japán komló.
