A Szigetköz ártéri rengetegei, a Hanság lápos, titokzatos erdői és a Sopron környéki hegyek sötéten hullámzó lombtengere. Ha tovább böngésszük az atlasz Északnyugat-Magyarországra eső részét, apróbb, zöld foltokat is látunk. Ezekről a kis erdőkről általában keveset hallunk, pedig éppúgy értékesek lehetnek, mint nagyobb társaik, menedéket lelhet bennük sok védett állat- és növényfaj, sétáinkhoz pedig kellemes árnyat nyújtanak lombos fáik. A Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. gondozásában számos ilyen erdőfolt van – szerényen, mégis méltósággal őrzik a táj zöld örökségét, és megannyi érdekes történet is kötődik hozzájuk.
A Rábaköz vidéke jóval erdősültebb volt hajdanán, mint napjainkban. A Duna, a Rába és mellékfolyóik környezetében terjedelmes ártéri erdők uralkodtak. Az évszázadok során az emberi tevékenység következtében ezeknek a területe jócskán lecsökkent, helyüket átadták a mezőgazdasági kultúráknak, így szigetszerűvé váltak.
Évszázados fák
A Rába közelségének, valamint a folyószabályozások előtti áradások során lerakott hordaléknak köszönhetően kialakult kitűnő termőképességű öntés- és réti talajokat foglalják el ezek a keményfás ligeterdő-maradványok. Jellemző fafajaik a kocsányos tölgy, a magas- és magyar kőris, a mezei és vénic szil, valamint a gyertyán és a vörös tölgy. Az itteni erdőrészletek jelentős része jócskán meghaladja az évszázados kort. Meg kell említenünk az 1899-ben született Tóth Jenő nevét, aki mérnökként a Győri Püspökség erdőgondnoka volt, majd az egyházi erdők államosítását követően is megmaradt ebben a hivatalában. Munkásságából kiemelkedik a szlavón tölgy iránti érdeklődése. Szakmai eredményeinek emlékét számos csodaszép erdőrészlet őrzi napjainkban is, melyeket az 1960-as években magtermő állományokká nyilvánítottak.
Valószínű, hogy az utóbbi feltételezés a helyes, mert genetikai különbséget nem találtak. A táji változat leginkább külső jegyeiben mutat némi eltérést, hiszen gyönyörű, oszlopos törzset nevel, egybefüggő állományai ezért igazán szemet gyönyörködtetők. Eredetileg ez a változat a Horvátország keleti részében található Szlavóniában, a Száva folyótól északra található – sokáig háborítatlan – erdőkben fordult elő. Hazánkba az ott gyűjtött makk elvetésével jutott el, és ennek a folyamatnak az egyik szorgalmazója éppen Tóth Jenő volt.
Szlavón tölgy-tanösvény
A szlavón tölgyről neveztük el a Móricz-erdőben végig vezető tanösvényünket. Megérkezve az erdő bejáratánál lévő pihenőhelyhez, Tóth Jenő kopjafája mellett áll a szanyiak összefogását is jelképező emlékkereszt. Az útvonal kényelmes sétával bejárható, és a kihelyezett táblák segítenek megismerni az erdei életközösség tagjait és a névadó fafaj sajátosságait. A viszonylag kis terület ellenére állandó fészkelő itt a vörös kánya (Milvus milvus), amely országosan is ritkának mondható.
