A nádasok alapvetően fajszegény növényközösségek. A névadó közönséges nádon (Phragmites australis) kívül gyakori faj még nálunk a keskenylevelű gyékény, a széleslevelű gyékény, az ebszőlő csucsor. A mocsarakban, vízfolyások mentén kialakult kisebb-nagyobb nádasok amellett, hogy értékes élőhelyek, fontos szerepet játszanak a vizek tisztulási folyamataiban, a hordalék stabilizálódásában.
Emellett számos madárfajnak adnak búvóhelyet, a kisebb foltokban nádirigó, nádi poszáta költhet, a nagyobb, összefüggő nádasokban pedig otthonra lel a bölömbika, a vörös gém, a nagy kócsag, a guvat vagy a kis vízicsibe. A gerinctelen fajok közül érdemes kiemelni a nádashoz kötődő pókfajokat (pl. nádi keresztespók, közöséges állaspók, farkos állaspók), melyek jelentős fogyasztói a sekély vízben kelő csípőszúnyogoknak – írja a ferto-hansag.hu.
A jó vízellátottságú nádasok lényegében semmilyen kezelést nem igényelnek. A nádasok gazdasági célú hasznosítása (nádaratás) napjainkban egyre csökken, de az építőipari és energetikai célú nádaratás még előfordul. Egyes víztesteknél a feltöltődés lassítása vagy a tápanyag kivonása miatt szükség lehet természetvédelmi célú nádaskezelésre.
Azonban az égetést amiatt is jobb kerülni, mert annak következtében az élőhely gyakran több év alatt kialakult szerkezete megbomlik. Ha feltétlenül szükséges ennek a módszernek az alkalmazása, akkor az égetést mozaikosan, több ütemben szabad csak végrehajtani, mindig hagyva kellő nagyságú menedékterületeket az élővilág számára.
Nádas aratása országos jelentőségű védett természeti területen, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 38. § (1) bekezdésének f) pontja alapján csak a természetvédelmi hatóság (illetékes kormányhivatal) engedélyével végezhető.
A nád aratása az élővilágra gyakorolt hatásait tekintve hasonló az égetéshez, az aratás során a nádszálakban telelő gerinctelen fajok elpusztulnak, és az élőhely szerkezete átalakul. A nagyobb kiterjedésű nádasok (>5 ha) esetében legalább 5 évre érvényes nádgazdálkodási tervet kell készíteni.
Az aratást télen, december 1. – február 28. között fagyott talajon/befagyott vízen kell végezni. A jelenleg alkalmazott nádarató gépek ennek hiányában a nád rhizómáinak sérülését/pusztulását okozzák, így néhány év alatt a nádast jelentősen károsíthatják, felnyithatják.
Lehetőség szerint féloldalas mederkezelés, azaz a vízfolyás, csatorna legalább egyik oldala maradjon kezeletlen (ne legyen sem mederkaszálás, sem kotrás), így fészkelőhelyet biztosítva a madaraknak és élőhelyet, menedékterületet az egyéb élőlényeknek (halak, szitakötők, kérészek, kagylók stb.).
Ha ez nem biztosítható, akkor hosszabb szakaszokon a kezelés elhagyása szükséges. A mederkezeléseket lehetőség szerint fészkelési időszakon kívül kell végezni. Ez legalább a madárfajok számára biztosítja az utódnevelést és nem a fiókás fészkek kerülnek lekaszálásra.
Madárvilág és szikes térségek nyomában: ezek a Fertő-Hanság Nemzeti Park titkai
