A láptalajok tőzegeiből nyerhető huminanyagok (huminsavak, fulvosavak, szapropellek) csodaszernek számítanak a humán- és állatgyógyászatban. Az állattartásban főként takarmánypremixekben alkalmazzák, mert növeli az állatok immunitását, súlygyarapodását. A kertészeti termesztésben növekedés­serkentő (a termesztési időt rövidíti), a szántókon pedig a humuszhiányt, a talaj szerkezetét „orvosolja”.

Az 1960-as, 1970-es években a láptalajainkon állami támogatással végzett erdőtelepítések után az erdővel fedett talajokon a tőzegréteg átalakulási, megsemmisülési folyamata, a fás gyökérzet vízelszívó és a tőzeget morfológiailag átalakító hatása, a tőzeg humifikálódási (kotu-, lápföldképződési) folyamata sokkal intenzívebb volt, mint a gyepeké (rét, legelő).

A láptalajokon évszázadokon át többé-kevésbé folyamatosan végzett mélyépítési, vízrendezési – leginkább víztelenítési – beavatkozások is a tőzegrétegek „rákbetegségét” és a felgyorsult korai megsemmisülését eredményezték. A Hanság-medencében az 1960-as években szervezett nyári szocialista diák munkatáborok mélyépítési munkálatai, és az erdőtelepítések következményeként az ország egyik legnagyobb kiterjedésű láptalaj-régiójának csak 20-30 százalékán maradtak tőzegrétegek, a medence nagyobb részén már „tőzegnyomokat” vagy lápföldet is alig találunk. A mélyépítési, fásítási beavatkozások a Kis-Balaton Hévízi-öblözetében levő gyógytó környezetét alkotó láptalajokon is erőteljesek voltak.