Legalábbis így néznek ki, ám kiderült, maga a fás legelő is telepíthető, sőt a 2027-ig érvényes
KAP Stratégiai Terv alapján még támogatást is szerezhetünk a kialakításához.

Számos támogatási lehetőséget találni a fás legelő kialakításához, használatához, így érdemes mindenképp elgondolkodni azon, hogy így tegyük a szántóföldi növénytermesztésre alkalmatlan, vagy csak korlátozottan alkalmas földünket gazdasági hasznot hozó, fenntartható területté.

Mi is az a fás legelő?

A fás legelő egy legeltetésre használt gyep, amelyet elszórtan elhelyezkedő fák és bokrok tesznek mozaikossá. Ezek a területek évszázadokkal ezelőtt, az erdőirtások következtében alakultak ki, megnövelve a nyílt térségek és a nagy erdőségek közötti átmeneti ökoszisztémát.

A gyepen közben juhot, marhát vagy lovat lehet legeltetni, így a rendszer önfenntartóvá és biológiailag sokszínűvé válik. Egy hagyományos fás legelőn tölgy, eperfa, vadkörte és kőris váltja egymást, alattuk réti csenkesz és fehér here borítja a talajt – idilli, emellett nagyon is praktikus tájhasználati forma.

A fás legelőknek kis kiterjedésük ellenére különleges szerep jut a biológiai sokféleség megőrzésében. Ennek elsődleges oka éppen átmeneti jellegükből adódik. Ezek ugyanis se nem erdők, se nem legelők, hanem azok együtt élő keverékei. Az olyan nyílt térségben élő, de fákhoz kötődő fajoknak kínálnak élőhelyet, amelyek az ember tájátalakító tevékenysége előtt hatalmas területeken fordultak elő.

Régi tudás – új köntösben

A fás legelő nem újdonság, sőt: évszázadokig része volt a magyar paraszti gazdálkodásnak, hiszen amellett, hogy növényfajokban gazdag környezetet teremtett a beporzó rovaroknak, kisemlősöknek, madaraknak, árnyékot és gyümölcsöt adó fákkal és cserjékkel ideális körülményeket nyújtott a legelő állatok és a pásztorok számára is.

Az iparszerű mezőgazdálkodás térhódításával ezek a területek eltűntek, a fákat, cserjéket kiirtották, a földeket pedig felszántották. Ennek következményeképp itt a biodiverzitás drasztikusan lecsökkent, a talajok állapota leromlott, a környék vízháztartása megváltozott.

Napjainkban azonban a fenntarthatóság megteremtése érdekében ezeknek a területeknek a jelentősége ismét látókörbe került.

Ennek több szempontból is nagy jelentősége van:

• Biodiverzitás: ezeken a területeken lényegesen több állat- és növényfaj találja meg a számára ideális életfeltételeket, mint a növénytermesztésbe vont monokultúrás szántókon.
• Talaj- és vízvédelem: a fás vegetáció megfogja a talajt, javítja a vízháztartást, csökkenti az eróziót.
• Klímavédelem: a fás legelők szénraktárként működnek, csökkentik a hőmérsékletet és a párolgást.
• Állatjólét: árnyékot és természetes környezetet biztosítanak, ez pedig kevesebb hőstresszt és jobb kondíciót jelent a legelő állatok számára.