A tyúktenyésztés története során a gazdálkodók az adott környezethez, gazdasági célhoz és kulturális elváráshoz igazították állományaikat, így alakult ki a ma ismert fajták gazdag választéka. Egyes fajták a tojástermelés maximalizálására, mások a húsminőség javítására, megint mások pedig a küllem és a genetikai különlegesség megőrzésére szelektálódtak.
A tyúk gazdasági haszonállatként világszerte kiemelkedő szerepet játszik, hiszen egyszerre biztosít alapvető élelmiszereket és jól beilleszthető a különböző tartási rendszerekbe, legyen szó akár háztáji tartásról, akár nagyüzemi termelésről.
A hobbitenyésztésben és a díszbaromfitartásban a fajták sokszínűsége különösen értékes (ahogy az a Farming Tech and Business korántsem teljes táblázatából is kitűnik), mert a ritka és látványos fajták nemcsak genetikai változatosságot képviselnek, hanem kulturális és esztétikai értéket is hordoznak. A fajták kialakulása mögött tudatos tenyésztői munka, szelekciós szempontok és a helyi adottságokhoz való alkalmazkodás áll, amely a baromfiállományokat a gazdasági haszon mellett a közösségi és kulturális élet részévé is tette. Népszerűségüket annak is köszönhetik, hogy tartásuk viszonylag egyszerű, nem igényel költséges beruházást vagy magas szintű technológiai tudást.
A kopasz- vagy nyuszkanyakú tyúk egy régi baromfifajta, amelyet jellegzetes csupasz nyaka különböztet meg a többi fajtától. Eredetét Kis-Ázsiához kötik, de a 19. században Erdélyben figyeltek fel rá, és ott indult el a tudatos tenyésztése. Közepes testméretű, erős felépítésű, kiválóan alkalmazkodik külterjes tartási körülményekhez, és ellenálló képessége miatt a falusi gazdaságokban kedvelt volt. Jó tojóképességgel rendelkezik, különösen télen, húsminősége is értékes, így kettős hasznosítású fajtának számít. Ma védett, génbanki állományban fenntartott fajta, amely a magyar baromfitenyésztés egyik különleges öröksége.
A kopasznyakúság domináns genetikai tulajdonság, így más fajtákban is megjelenik keresztezés révén, ezért nem kizárólag egyetlen fajta sajátja. A csökkent tollazat a nyakon előnyt jelent melegebb éghajlaton. A kopasznyakú tyúktípus megtalálható a Balkánon, Nyugat-Európában, valamint meleg éghajlatú területeken, például Spanyolországban, Portugáliában és Latin-Amerikában is.
A sebright az egyik legrégebbi brit törpetyúk, amelyet Sir John Saunders Sebright alakított ki a 19. század elején. Ez a fajta igazi törpe, tehát nincs nagytestű megfelelője, kizárólag kisméretű változatban létezik.
A madarak rendkívül élénkek, mozgékonyak, és inkább dísztyúkként tartják őket, mintsem tojástermelés céljából. Tojásaik aprók és fehérek, a fajta igazi értéke a dekoratív megjelenése.
