Az Ecology Letters folyóiratban nemrég publikált tanulmányban a kutatók arra keresték a választ, hogy az egyes csutakfarkú holló (Corvus rhipidurus) egyedek vajon hogy reagálnak a folyamatosan terjeszkedő emberi jelenlétre. A tanulmányt Dr. Miguel Guinea és Ran Nathan professzor vezették a Héber Egyetemről, együttműködésben Thomas Bugnyar professzorral a Bécsi Egyetemről (Ausztria) és Joah Madden professzorral az Exeteri Egyetemről (Egyesült Királyság).
A világon mindenhol egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az élőhelyekre a turizmus, az infrastruktúra és a beruházások terjeszkedése, amivel az állatokat számukra ismeretlen, veszélyes környezetbe kényszerítik. A mostani tanulmány rámutat arra, hogy az egyedek különféleképpen reagálnak a kihívásokra, ami jelentős hatással lehet a túlélésre – írja a Phys.org.
Fotó: Henrike Mühlichen, Wikimedia commons
Kockázat vállalás vagy kerülés?
A tudósok ötvözték a laboratóriumi kísérleteket a legújabb GPS alapú nyomkövetéssel a vadonban. A modellfaj az csutakfarkú holló volt, mely Izraelben, a Holt-tenger partvonalán él. A laboratóriumban kiértékelték az egyes madarak személyiségét a kockázatvállalással kapcsolatban. Többféle kontextusban vizsgálódtak: hogy reagálnak az ismeretlen tárgyakra, mennyire hajlandóan új táplálékot megkóstolni, akár emberek közelében is, valamint, hogy reagálnak az új környezetre. A teszteket annak fényében választották ki, hogy milyen változások következnek be a hollók élőhelyén az emberek terjeszkedése miatt.
Azok tehát, melyek hajlandóak voltak ismeretlen élelemforrást kipróbálni, sokkal inkább megközelítették az új tárgyakat, vagy épp az emberek közelségében is táplálkoztak. Az óvatosabb példányok pedig minden lehetőséges rizikófaktort következetesen elkerültek.
A bátor és az óvatos madarak a vadonban
A hollók személyiségének elemzése azonban a vadonbeli viselkedésükkel vált teljessé. A pontos GPS-adatoknak köszönhetően a kutatók ki tudták mutatni, hogy a természetben is megmaradtak a laborban megfigyelt viselkedési mintázatok. A kalandvágyó madarak több időt töltöttek a turisták által is gyakran látogatott területeken, és kihasználták a könnyű táplálékszerzési lehetőségeket. Ezzel azonban hatalmas veszélynek tették ki magukat. Az óvatos, bizalmatlan hollók azonban elkerülték az embereket, és igyekeztek a természetes élőhelyükön belül táplálkozni.
Fotó: Ri Butov, Pixabay
Ebből látszik, hogy bár a rizikót vállaló példányok rövid távon nyerhetnek, például a könnyű táplálékforrások kiaknázásával. Hosszú távon azonban nagy árat fizetnek ezért.
Mindezt figyelembe véve Miguel Guinea arra hívja fel a figyelmet, hogy a csutakfarkú hollók holt-tengeri populáció, mely már most is visszaszorulóban van, igen gyorsan eltűnhet a régióból. A másik tanulság Ran Nathan szerint, hogy a laboratóriumban megfigyelt viselkedés összevág a vadonbelivel. Ez egy olyan megközelítés, mely segíthet megérteni, hogyan reagálnak az állak arra, ha az emberi jelenlét megváltoztatja a környezetüket.
