A Magyar Rovartani Társaság minden évben meghirdeti az „Év Rovara” szavazást, hogy ráirányítsa a figyelmet az élőhelyek megőrzésének fontosságára, valamint ösztönözze a lakosságot a faj megfigyelésében és az adatgyűjtésben való részvételre.
A hangyalesők családját 16 faj képviseli Magyarországon. Ezek a sárga színű, karcsú, hosszú potrohú rovarok, és kissé a szitakötőkre emlékeztetnek, de fejlett csápjaik, illetve nyugalmi állapotban sátorszerű szárnytartásuk alapján azoktól jól elkülöníthetők.
Ragadozó lárváik közül egyes fajok csapdaként szolgáló tölcséreket készítenek a talajba, míg mások a talaj felszínén vadásznak.
Az Év Rovara életmódja meglehetősen sajátos. Az imágók gyengén repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. A lárvák és az imágók is ragadozó életmódot folytatnak. Rajzásuk nyár közepére tehető, éjszaka pedig párzanak – a nőstények faodvakba rakják petéiket.
Lárváik a faodvak alján lévő nagy mennyiségű törmelékben, korhadékban fejlődnek, s közben más rovarok lárváival táplálkoznak. Kifejlődésük egy évig tart, három lárvastádium után bábozódnak. Tölcsért nem építenek, testüket dús szőrzet borítja.
A párducfoltos hangyaleső elsősorban természetközeli élőhelyeken fordul elő: domb- és hegyvidéki melegkedvelő erdőkben, valamint nagy folyók menti ligeterdőkben.
Elterjedési területe Európától Észak-Kínáig húzódik. Magyarországon ritka fajnak számít, ami elsősorban az idős, odvas fák számának csökkenésével magyarázható. A faj védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
