Szerző: Tuchbandné Varga Orsolya
Az volt a cél, hogy gyakorlati példákon és szakmai tapasztalatokon keresztül bemutassák a vízmegtartás lehetőségeit az agráriumban és vidéki térségekben. A szakmai napot a Marispusztai Önkéntes Vízőrzők kezdeményezték.
A kiskunmajsai Marispusztán a gazdák és helyi önkéntesek a vízügyi igazgatóság szakmai támogatásával indították el azt az árasztásos vízvisszatartási projektet, amellyel a régió egyik legsúlyosabb gondját, a fokozódó aszályt és talajvízhiányt kezdték kezelni. A csoport tagjai összehangoltan dolgoztak azon, hogy a víz ne távozzon a területről: a közeli fürdőből és kertészetből elvezetett, lehűtött, ülepített termálvízzel irányítottan elárasztották az arra kijelölt mély fekvésű, gyep-legelőként hasznosított mezőgazdasági területet, lehetőséget adva a víz helyben tartására, a talajvíz pótlására és az ökoszisztéma újjáéledésére.
Az első eredmények látványosak voltak: a projekt beindulása után az elárasztott területen az ökoszisztéma pillanatok alatt felpezsdült. Tömegesen jelentek meg a vízimadarak, így például a kanalas gém, a kis kócsag és a gólyatöcs; de a talajvíz szintje is emelkedett. Az önkéntesek munkája abban is példaértékű, hogy a beavatkozás engedélyeztetését és a helyi közösség megszervezését is magukra vállalták.
A sikeres vízvisszatartási akció országos és európai szinten is figyelmet kapott, rámutatva arra, hogy összefogással, helyi kreativitással a legsúlyosabb természeti problémákra is születhetnek lokális megoldások.
A szakmai napon Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki igazgatóhelyettese egyebek között a Vizet a tájba! program országos tapasztalatait és tanulságait mutatta be. Hangsúlyozta, hogy Magyarország felszíni és talajvízkészletei térben és időben szélsőségesen egyenlőtlenül állnak rendelkezésre. A Tisza vízgyűjtőjén például az utóbbi években akár 20-30%-os vízhozamcsökkenést is mértek, miközben más országrészekben kisebb a veszteség. A vízmegtartás fő kihívása a csapadék szélsőséges eloszlása, valamint a kiemelkedően aszályos időszakok egyre gyakoribbá válása.
A vízkészletek egyenlőtlen eloszlása nem csupán szakmai, hanem egyre sürgetőbb társadalmi és gazdasági gond is. Ezen a ponton válik kulcsfontosságúvá a fenntartható vízügyi szemlélet, amely a természetes vízmozgások helyreállításán és a közösségi vízmegtartáson alapul.
Szó esett a Homokhátság vízpótlását érintő állami beruházásokról is, melyeket kiemelt projektté nyilvánítottak. Ezek során a Duna és a Tisza vizeit tározókba gyűjtik, majd csatornarendszeren keresztül célzottan juttatják vissza a vízhiányos területekre, elősegítve a talajvíz emelkedését, a mezőgazdaság vízellátását és a természetes élőhelyek megőrzését.
A műszaki igazgatóhelyettes kiemelte, hogy a program sikerének kulcsa a gazdák, az önkormányzatok és a vízügyi igazgatóság szoros, bizalmi alapú együttműködése. A hosszú távú eredmény szempontjából elengedhetetlen az infrastrukturális fejlesztések összehangolása, jól célozható támogatási rendszerek kialakítása, valamint az érintett közösségek szemléletformálása.
Hollósi Aranka, az Agrárminisztérium Fejlesztéspolitikai Főosztályának munkatársa részletesen ismertette a közös agrárpolitika (KAP) új, környezetbarát fejlesztési pillérének szempontjait: hangsúlyt kaptak a nem termelő beruházások, a természetközeli kisvizes élőhelyek kialakítása és fenntartása, valamint az ezekhez kapcsolódó ötéves támogatási időszak.
A szakmai nap zárásaként terepi bejárásra is sor került a Marispusztai Önkéntes Vízőrzők árasztási helyszínén. A rendezvény rámutatott, hogy a vízgazdálkodási kihívások kezeléséhez a helyi gazdák, önkormányzatok, szakemberek és hatóságok munkájának összehangolására van szükség.
Tuchbandné Varga Orsolya
NAK KAP-hálózat ZTE
