Ékszerek készíthetők vágott virágokból is, ám azok addig maradnak dekoratívak, míg a felhasznált növények elhervadnak, utána meg kell válnunk tőlük – kuka. Ám ékszerkészítéshez választhatunk olyan élő növényeket is, melyeket később akár cserepes szobanövényként tartunk tovább, így hosszú emléket állítva a hajdani ékszernek, és az eseménynek, amire készültek. A képeken látható alkotások visszafogottak, ízlésesek, ám rendhagyó alapanyaguk miatt vonzzák a tekintetet.
A szukkulens növények egy elég sajátos életformát képviselnek, leveleik, száruk megvastagodott, mert vizet raktároznak. Ilyetén felhasználásra pedig azért alkalmasak, mert darabjaik akár hetekig megtartják turgor-állapotukat, és csak azután kezdenek vizet veszíteni, ráncosodni, de nem fonnyadnak. Minden kaktusz pozsgás, de nem minden pozsgás kaktusz – és ez a mi szerencsénk, hiszen így találunk olyan vízraktározó növényeket, melyek nem tövisesek. E növénycsoport szaporítása is úgy működik, hogy levél-, vagy szárdugványokat vágunk az anyanövényről, és azokat napokig szárazon tartjuk (csak utána ültetjük el), hogy a sebzési felület beszáradjon. E beszárítás hiányában könnyen fertőződhet a növényi rész gombákkal, baktériumokkal a nedves földbe rakva.
E pozsgás növények nagyon könnyen gyökeresednek, és a ragasztással történő rögzítés sem okoz bennük kárt, mivel akár úgy is újra gyökereztethetők, ha letörjük a már nem használt ékszerről e hajtásokat, pár napig hagyjuk a sebzett felületet beszáradni, ezzel a kórokozó gombák bejutását gátoljuk. Utána földbe helyezve, nem túl nedvesen tartva 1-2 hét alatt gyökeret eresztenek. A biztos gyökeresedés jele, ha a növény növekedésnek indul és új levelet hoz. A pozsgásokon kívül még a tillandsiák is alkalmasak növényi ékszerek alapanyagául, hiszen e növényeknek gyökerük sincs, mert eredeti hazájukban fán lakó, epifita életmódot folytatnak, így küzdve a fényért. A vizet és a benne oldott ásványi anyagokat egész testfelületükön, leveleiken veszik fel. E fajokat alapból is egy kéregdarabra ragasztva, vagy kötve tartjuk, és rendszeresen párásítjuk. Ezek is speciális életmódjuk, és ebből következő felépítésük miatt alkalmasak élő ékszernek.
