Görögországban az elmúlt időszak egyik legsúlyosabb agrárbotránya nem egy fertőzés, nem egy természeti kár és nem is egy piaci összeomlás miatt robbant ki, hanem az uniós agrártámogatások körül.
Az ügy középpontjában az OPEKEPE, vagyis a görög mezőgazdasági kifizető ügynökség áll, amelyen keresztül a közös agrárpolitika forrásai eljutnak a gazdákhoz.
Az Európai Ügyészség (EPPO) vizsgálatai szerint 2019 és 2022 között többen „fiatal” vagy „új” gazdaként jutottak jogosultságokhoz, miközben valótlan tulajdoni vagy bérleti nyilatkozatokat adhattak be. A bejelentett legelők között közterületek, távoli, nehezen ellenőrizhető parcellák, sőt olyan földek is szerepeltek, amelyekhez a kérelmezőknek nem volt tényleges közük. A támogatási jogok fenntartásához később fiktív állatlétszámokat is használhattak, a papíron létező juhok, kecskék és szarvasmarhák után tovább folyhattak a pénzek.
A botrány 2025-ben gyorsult fel igazán. Májusban az Európai Ügyészség házkutatásokat tartott az OPEKEPE-ügyben, majd júniusban iratokat küldött a görög parlamentnek két korábbi agrárminiszter esetleges érintettségéről.
Brüsszel pénzügyi válasza sem maradt el.
Az Európai Bizottság nettó 392,2 millió eurónyi görög agrárkiadást zárt ki az uniós finanszírozásból. Ez óriási összeg, magyar szemmel is jól érzékelteti, hogy egy gyenge kifizetési és ellenőrzési rendszer nemcsak presztízsveszteséget, hanem nagyon is kézzelfogható költséget jelent.
A politikai következmények is súlyosak voltak: Makis Voridis volt agrárminiszter, későbbi migrációs miniszter 2025 júniusában lemondott, 2026 tavaszán pedig az Európai Ügyészség több kormánypárti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, hogy az OPEKEPE-ügy politikai szálait is vizsgálhassa.
Amikor a papír többet ért a földnél
2025 nyarán már az első bírósági ítéletek is megmutatták, hogyan működhetett a rendszer a gyakorlatban. Az athéni bíróság 13 vádlottat talált bűnösnek egy fthiotidai ügyben, amelyben hamis bérleti szerződésekkel igényeltek támogatást olyan, többnyire erdős területekre, ahol valójában nem folyt mezőgazdasági tevékenység.
Néhány hónappal később újabb, 14 vádlottat érintő ítélet született; az érintettek többsége Krétáról származott, és a vád szerint távoli régiókban, sokszor mindössze jelképes, 10–30 eurós bérleti díjakkal próbálták papíron igazolni a földhasználatot. Így vált a támogatási rendszerben a föld tényleges művelése helyett maga az adminisztráció a legértékesebb „termékké”.
