Különösen népszerűek a dísztyúkok, még akkor is, ha hús- és tojástermelésük elmarad más fajtákéhoz képest.
Ha tyúktartásba kezdünk, először alaposan gondoljuk át, hogy ha majd az élet visszaáll a régi kerékvágásba, lesz-e időnk arra, hogy madarainkat továbbra is megfelelő módon ellássuk.
A baromfikat nemcsak etetni-itatni kell s a tojásaikat begyűjteni, hanem tisztán is kell őket tartani, trágyázni szükséges.
A dísztyúktartás lényegesen kevesebb időt igényel, mint például a kutyatartás, de bár önetetőket, önitatókat vásárolhatunk, mégis szükséges ezek naponkénti feltöltése, ellenőrzése. A baromfizás bizonyos fokú röghöz kötöttséget is jelent, hiszen még némi szervezéssel megoldhatjuk, hogy egy hosszú hétvégére valakit megbízunk az állomány ellenőrzésével, de már egy kéthetes vakációzás nehezebben kivitelezhető.
Az állatok ára és a takarmányozás költségei elenyészőek, nagyságrendekkel drágább egy tartós, szemet gyönyörködtető tyúkól és a hozzá kapcsolódó kifutó kialakítása. Hosszútávon azzal is számolnunk kell, hogy az állatorvost ki kell hívnunk a legjobb bánásmód mellett is, s ilyenkor extra költségek merülnek fel. Azonban összességében
Sokan azért is választják a dísztyúktartást, mert friss, magas beltartalmi értékkel bíró tojásokhoz juthatnak, s megvan az öröm, hogy ezek a saját háztáji gazdálkodásuk eredménye. A tyúkoktól általában 4-5 éves korukig nyerhető több tojás, viszont megfelelő gondozás mellett akár 10-15 évig is eléldegélnek.
Az utóbbi időben az elterjedtebb díszbaromfifajták közül sokan az orpingtont, az itáliait, az óriás kokint választják, de szép számmal tartanak selyemtyúkot is, mely különös megjelenésével, szelídségével bátran ajánlható akár nagyobb gyerekek kezdő fajtájaként is.
