Szerző:
Bodor-Zanker Angéla
növényorvos
Bár Magyarország az eddig elvégzett vizsgálatok alapján mentes a kórokozótól, növelhetik a kockázatot a már fertőzött térségekből behozott növényszállítmányok, ezért továbbra is kiemelten fontos a rendszeres ellenőrzés.
A Xylella-mentes státusz fenntartása érdekében évente országos, tervszerű felderítések zajlanak, amelyek során a hatóság célzott mintavételezést végez a fertőzés szempontjából kockázatos vagy gyanús területeken, illetve az ott található gazdanövények körében. A kórokozónak több alfaja ismert, és köztük földrajzi és gazdanövény-specializáció figyelhető meg mind az okozott tünetek, mind a fertőzőképesség tekintetében.
A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles: jelenlegi ismereteink szerint 91 növénycsalád 319 nemzetségének 727 növényfajából áll. A leginkább kockázatos fajok közé tartozik egyebek között a szőlő, a levendula, a leander, az olajfa, a mandula, a kávécserje és a mirtuszlevelű pacsirtafű.
A hazai laboratóriumi vizsgálatok eddig minden esetben negatív eredményt hoztak, ugyanakkor a nemzetközi fertőzési esetek indokolttá teszik a fokozott ellenőrzéseket. A kórokozó megtelepedése szempontjából az időjárás kulcstényező, mivel ez határozza meg, hogy esetleges megjelenést követően tartósan fenn tud-e maradni a baktérium.
Az enyhébb telek és a hosszabb vegetációs időszak kedvez a melegigényes baktérium fennmaradásának és a vektorok felszaporodásának, ezáltal növelve a fertőzés kialakulásának valószínűségét. Már ott is megtelepedhet a kórokozó, ahol azt korábban nem tették lehetővé a körülmények.
A vektorok szerepe
Terjedésében meghatározó szerepet játszanak a faszöveti nedvvel táplálkozó rovarok, például a kabócák. Az Európában – és hazánkban is – gyakori tajtékos kabóca (Philaenus spumarius) a fertőzött növényből felvett kórokozóval képes azonnal megbetegíteni az egészséges növényeket.
Kevésbé hatékonyan, de terjeszti még a baktériumot a méregzöld kabóca (Cicadella viridis) is, és az évenkénti két- három nemzedéke növeli a potenciális fertőzési nyomást. Egyes kabócafajok inkább nedvesebb élőhelyeket kedvelnek, míg a polifág tajtékos kabóca a szárazabb területeket, ahol több száz tápnövényen is fenn tud maradni. Mindkét említett faj tojás alakban telel át, abban a baktérium nem marad fenn, és vedléssel a rovarok elveszítik fertőzőképességüket.
Növeli a behurcolás kockázatát
A legmagasabb behurcolási kockázatot a lakossági „zsebimport”, valamint azok az engedélyezett növényszállítmányok jelentik, amelyek olyan régiókból érkeznek, ahol a kórokozó jelenléte már igazolt, így például Dél-Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália egyes térségeiből.
Az elmúlt években ugyanis növekszik a mediterrán eredetű növények – különösen az olajfa – iránti érdeklődés. Tavaly például több mint 30 hektáron telepítettek hazánkban olajfákat. Ezek az ültetvények növényegészségügyi szempontból fokozott figyelmet és ellenőrzési programot igényelnek.
A tünetmentesen fertőzött növények, növényi hajtások behozatala, valamint az illegális vagy ellenőrizetlen, nem megfelelően dokumentált szaporítóanyag-kereskedelem egyaránt nagy veszélyforrást jelentenek. A kertészeti árudák és a növényegészségügyi szempontból kockázatos szállítmányokat kezelő kereskedelmi egységek ellenőrzése (pl. növényútlevél megléte) ezért továbbra is kulcsfontosságú.
Az idegenhonos károsítók elleni védekezés alapja a megelőzés, a rendszeres hatósági felderítés és a bejelentési kötelezettség betartása. A termelők, forgalmazók és a lakosság együttműködése elengedhetetlen annak érdekében, hogy Magyarország megőrizze Xylella-mentes státuszát, ha pedig mégis megjelenne a kórokozó, mielőbb megtörténjenek a növényegészségügyi intézkedések.
Szerző:
Bodor-Zanker Angéla
növényorvos
