Általános jellemzőjük, hogy a durvább mértékű emberi beavatkozástól viszonylag mentesülnek, őrzik az eredeti növény- és állatvilágot, valamint biztosítják a természetes folyamatok zavartalan működését. Európában csak néhány régióban találhatók nagy kiterjedésű természetes erdők, hazánkban pedig többnyire kis foltokban maradtak meg, leggyakrabban hegyvidéki területeken, elzárt völgyekben és egykori uradalmi birtokokon.

A szentélyerdők különlegessége abban rejlik, hogy élőhelyet nyújtanak számos ritka és veszélyeztetett fajnak, amelyek csak érintetlen vagy kevéssé bolygatott élőhelyeken tudnak fennmaradni. Az idős fák jelenléte kulcsfontosságú, mert ezek az ökoszisztéma egyik legfontosabb elemei: élettérként szolgálnak rovaroknak, madaraknak és gombáknak, a természetes holtfák pedig a talaj és a biodiverzitás fenntartásához elengedhetetlenek. Emellett

Ahhoz, hogy egy erdőt szentélyerdőnek nevezhessünk, a témában eddig megjelent szakirodalom alapján négy fő szempontnak kell teljesülnie:

• Legyenek benne idős, legalább 150 éves korú fák.

• Jellemezze magas természetesség.

• Őrizzen egyedi táji értékeket.

• Élővilága minél gazdagabb legyen.

Európának csak néhány térségében, például a Keleti- és Déli-Kárpátokban találhatók jelentősebb természetes erdők. Magyarországon az erdők nagy részét az ember átalakította és gazdálkodás alá vonta, így szentélyerdők leggyakrabban hegyvidéki területeken, elzárt völgyekben és egykori uradalmi birtokokon maradtak fenn, főként kis foltokban. Közös jellemzőjük, hogy az emberi hatások csak korlátozottan érvényesültek bennük.