Lengyelországban a 2009 és 2019 közötti tartamkísérletben két, egymástól egy kilométer távolságban telepített blokkban értékelték négy meggyfajta növekedését, terméshozamát és egészségi állapotát hagyományos, illetve biotermesztésben.
Lengyelországban 150-200 ezer tonna meggy terem, és amikor sok a gyümölcs, az alacsony felvásárlási árak nem fedezik a költségeket. Biomeggyből viszont kevés van, 2022-ben majdnem ezer hektáron termesztették és a termés alig haladta meg a 2200 tonnát, azonban az alacsonyabb hozamok ellenére gazdaságos a tevékenység. Elsősorban a blumeriellás levélfoltosság, a monília és a glöospóriumos betegség ellen kell hatékonyan védekezni, illetve a kártevők köréből a fekete cseresznye-levéltetű és a cseresznyelegyek ellen.
Négy fajta öntözött ültetvényekben
A Skierniewicei Kertészeti Kutatóintézet és a Varsói Egyetem kutatói fajtakísérletet állítottak be hagyományos és biotermesztésben, négy fajtával. A 2009-es telepítéstől kezdve vizsgálták a sajmeggy alanyra oltott Kelleris 16 (Morellenfeuer), Oblacsinszka, Debreceni bőtermő és Pándy 103 fajtákat. A kísérleti blokkokban 4,2 × 2,5 méter térállásba ültették az oltványokat. A területen régóta termesztenek gyümölcsöket, ezért a talajuntság kivédésére a telepítés előtt egy évvel mustárt vetettek és a zöldtrágyanövényen kívül hektáronként 40 tonna biogazdaságból származó szerves trágyát is beforgattak a talajba. Telepítés előtt talajmintát is vettek a területről, és megállapították, hogy megközelítőleg egyformák a talajvizsgálati eredmények, a humusztartalom 1,3 és 1,4% volt, a pH 6,6, illetve 6,4. Mindkét ültetvényt öntözték a telepítéstől kezdve.

Fotó: Horváth Csilla
Tápanyag-utánpótlásként szerves trágyát adagoltak tavasszal, hektáronként 15 tonnát, illetve 2015–2019 között lengyel biostimulátort is kijuttattak 20 literes adagban. A növényvédelemhez biotermesztésben engedélyezett készítményeket használtak: gombás betegségek ellen 1-3 alkalommal rézkészítményt (500 g/kg réz-oxiklorid, 1,5-3 kg/ha adagban), levéltetvek ellen káliszappant (15 l/ha) és denaturált szeszt (7,5-15 l/ha), rovarok ellen pedig piretrint és repceolajat tartalmazó készítménnyel kezelték a fákat. A moníliás hajtásokat a betegség gyakoriságának felvételezése után rendszeresen levágták és eltávolították az ültetvényből.
A fák növekedése és hozama is különbözött
Arra voltak kíváncsiak, hogyan alkalmazhatók a fajták biotermesztésben és mik a technológia korlátozó tényezői. Megállapították, hogy technikailag kivitelezhető a biotermesztés, a legnagyobb kihívás a növényvédelem, illetve a termésbiztonság.
Az utóbbi jelenség csökkenti a fotoszintetikus aktivitást, ráadásul a következő évi termőrügy-berakódást is hátrányosan befolyásolja.
A terméshozam is alacsonyabb volt a biotermesztésben. A 2011-től 2019-ig vizsgált termő években rendre elmaradt a terméshozam a hagyományosan művelt fákétól, a legnagyobb, 60%-os különbséget a Kelleris fajtánál tapasztalták, a többi fajtánál 30-40% volt. Az okot a kevésbé hatékony növényvédelemben találták meg. Biotermesztésben ugyanis kevésbé hatékony szereket szabad használni a két legfontosabb betegség, a monília és a blumeriellás levélfoltosság ellen. Csapadékosabb években a gyümölcsök 20-35%-a betegedett meg az ökológiai művelésben, emellett a bioültetvényekben nagyobb kárt okozott a cseresznyelégy is.
A moníliára jóval kevésbé érzékenyek, mint a másik két vizsgált fajta. A legsúlyosabb fertőzést hozó években a Kelleris és az Oblacsinszka hajtásainak majdnem 60, a magyar meggyekének 15%-a lett beteg. A Kelleris 16 nemcsak a betegségekre érzékeny (hat évben hullott le a lomb 90%-a az ökológiai művelésben), hanem a tavaszi fagyra is. Ez a fajta termett a legkevesebbet biotermesztésben, hagyományos művelési mód esetén viszont a második volt az Oblacsinszka mögött. Az Oblacsinszka bőtermő fajta, hagyományos növényvédelem mellett 40, biotermesztésben 20%-kal szedtek róla többet, mint a Debreceni bőtermőről, viszont fogékonyabbnak bizonyult betegségekre és nagyobb kárt tett benne a cseresznyelégy. A legkisebb hozam a Pándy 106-ra volt jellemző.



