Szerző: Molnár Balázs
A madárpókok az ízeltlábúak törzsébe és a pókszabásúak osztályába tartozó állatok. Testüket sűrű szőrzet borítja, méretük pedig fajtól függően az egészen aprótól a tenyér nagyságúig terjedhet. Sokan rettegnek tőlük, pedig a legtöbb terráriumban tartott faj alapvetően békés természetű, mérettől függetlenül. Fontos azonban már az elején leszögezni:
Nem azt várva tőle, hogy kivéve a helyéről folyamatosan „játszunk” vele. A madárpókok természetes élőhelye a trópusi és szubtrópusi területeken található, életmódjuk alapján pedig három fő csoportra osztjuk őket: fán lakó, talajon lakó és üreglakó madárpókokra. Ez az alapvető csoportosítás határozza meg azt is, hogyan kell gondoskodnunk róluk otthoni körülmények között.
A madárpókok tartási sajátosságai az életmód alapján
A tartási feltételeket, különösen a terrárium kialakítását szigorúan a pók életmódja diktálja és határozza meg. A talajon lakó fajok számára az alapterület a legfontosabb szempont a terráriumoknál. Számukra egy nagyjából 30×30 centiméteres lakhely ideális, amelyet néhány centiméter vastag tőzeggel vagy kókuszrosttal töltünk fel. E mellé fontos, hogy biztosítva legyen számukra egy megfelelő búvóhely is.
Ezzel szemben a fán lakó pókok magasabb, torony formájú terráriumot igényelnek, tele mászófelületekkel és ágakkal, ahová az olykor egészen komplex lakóhálójukat elkészíthetik. Az üreglakó fajoknak viszont extra vastag, olykor 15-20 centiméteres laza talajrétegre van szükségük, hogy megépíthessék mély, sötét járataikat. A hőmérséklet a legtöbb madárpók esetében a 25-28 Celsius-fok között mondható ideálisnak. Bár a páraigényük fajonként jelentősen változhat, egy lapos itatótálból kínált tiszta víz minden egyed számára elengedhetetlenül fontos. Erős világításra vagy UV-fényre egyáltalán nincs szükségük. Sőt, kifejezetten kerülik a vakító fényeket. Így a szoba természetes, szűrt megvilágítása tökéletesen megteszi, mint világitás.
Etetésük és a velejárók
Az etetés a madárpóktartás talán leglátványosabb része, ami azonban kellő odafigyelést igényel. Kizárólag élő táplálékot fogadnak el, mivel csak a mozgó zsákmányra vadásznak. Az ideális eleségállatok a különféle csótányok (például a csokicsótány), ezek rendkívül táplálóak, egyáltalán nem büdösek, és a terráriumban maradva sem jelentenek veszélyt magára a pókra sem.
Természetesen az étrendjüket sáskával vagy tücsökkel is színesíthetjük. A fiatal, még növésben lévő példányokat hetente többször is megkínálhatjuk kisebb eleséggel, míg egy kifejlett madárpóknak bőven elegendő hetente vagy kéthetente egyszer táplálkoznia. Kiemelten fontos felismerni a vedlés időszakát. Ha az állat hetekig visszautasítja a táplálékot, színe látványosan megfakul és lelassul, az a közelgő vedlés egyértelmű jele. Ilyenkor a pók rendkívül sebezhető és sérülékeny. Ezért is vedlés alatt és közvetlenül utána szigorúan tilos élő eleséget hagyni a terráriumban, mert egy egyszerű tücsök is halálos sebet ejthet a védekezésképtelen pókon. A vedlés végeztével várni kell legalább egy-két hetet, amíg az új páncél és a rágók megfelelően megkeményednek, és csak ezt követően szabad újra megetetni az állatot.
