A téli-kora tavaszi gyümölcsfametszés idején egyre többen találkoznak a fás vesszőkön az ázsiai eredetű, nálunk is rohamtempóban terjedő óriás imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata) robusztus, fás hatású petecsomóival.

Aki megfogadta a tanácsunkat, és megmentette ezeket a kokonokat (othekákat) a lemosó permetezéstől és a nyesedékégetéstől, az most dőlhet hátra igazán: a tartós júniusi meleg hatására ugyanis a kora nyári napokban zajlik a hazai ájtatos manók (Mantis religiosa) és óriás rokonának tömeges kelése.

Az imádkozó sáskák élete sem habostorta

Az imádkozó sáska petetoka hatékony védelmi rendszer, amely a legzordabb téli fagyoktól is megvédi a benne fejlődő 100–200 petét. A tartós júniusi meleg hatására a kis lárvák szinte egyszerre bújnak ki.

Első pillantásra leginkább a hangyákra hasonlítanak, de alig néhány milliméteres, áttetsző testükön már ekkor büszkén viselik a jellegzetes, „áhítatos” testtartást és a tüskés fogólábakat.

A kikelés pillanata kritikus: a potrohuk végén lévő fonálon függeszkedve bújnak elő, majd egy gyors, percekig tartó vedlés után nyerik el valódi formájukat.

Ekkor még nagyon sérülékenyek, kitinvázuk puha, és azonnal szét kell széledniük. A mantiszok ugyanis született kannibálok: ha a kikelést követő órákban nem találnak megfelelő méretű zsákmányt, gátlástalanul felfalják egymást, amivel maguk szabályozzák a terület eltartóképességét.

Ez az igazi biológiai növényvédelem

Bár a frissen kelt lárvák még aprók, vadászösztönük hibátlan, és azonnal olyan kártevőket vesznek célba, amelyek a leginkább veszélyeztetik a friss hajtásokat. Kezdeti táplálékbázisukat a levéltetvek, tripszek, atkák és az apró kabócalárvák alkotják. Mivel kizárólag élő, mozgó prédát fogyasztanak, rendkívül aktívan pásztázzák a levelek fonákját.

Ahogy telnek a hetek, a kis sáskák gyors növekedésnek indulnak. Nyár végéig 6–7 alkalommal vedlenek, és minden egyes vedléssel szintet lépnek a kerti táplákláncban. Júliusra már a fiatal hernyókat, a veteményest tizedelő poloskák lárváit, muslicákat és legyeket is zsákmányolnak. Augusztusra a kifejlett, immár szárnyas imágók a kert legfontosabb rovarfogyasztó csúcsragadozóivá válnak.

Így kényeztessük az ájtatos manót

Sokan tapasztalják, hogy a kikelés után alig látnak imádkozó sáskát a növényeken. Ez rejtőzködő életmódjuknak köszönhető, hiszen a madarak és gyíkok számára ők is csemegét jelentenek. Néhány kerti praktikával azonban segíthetjük a megtelepedésüket:

Csökkentsük a kémiai rovarirtószerek használatát: A felszívódó és kontakt szerek közvetlenül elpusztíthatják őket, de a mérgezett levéltetvek elfogyasztásával a sáskalárvák is halálos dózist kapnak.

Növeljük a biodiverzitást: A steril angolgyepben esélytelenek a túlélésre. A dúsabb fűszerkertek, a paradicsom sűrű lombja, vagy a kert egy-egy eldugottabb, magas fűvel teli sarka tökéletes búvóhelyet nyújt az ájtatós manó számára.

Néha párásítsunk! A fiatal lárvák a száraz kánikulában könnyen kiszáradhatnak. A hajnali harmat vagy a növények finom vízzel való permetezése életmentő folyadékhoz juttatja őket, amit a levelek felületéről szürcsölnek fel.

Az imádkozó sáskák a kerti ökoszisztéma nélkülözhetetlen részei, hagyjuk őket dolgozni, mi pedig figyeljük őket a háttérből.