Az Állategészségügyi Világszervezet (WOAH) friss jelentése szerint a világ veszélyesen keveset fordít az állategészségügyre, pedig az állatbetegségek minden évben a globális állattenyésztési termelés több mint 20 százalékát pusztítják el. Ez nemcsak a nagy agrárgazdaságok számára jelent veszteséget, hanem különösen súlyosan érinti az alacsony és közepes jövedelmű országokat, ahol az állattartás sok család megélhetésének alapja.
A jelentés arra is rámutat, hogy miközben a globális védelmi kiadások rekordmagas, 2900 milliárd dolláros szintre emelkedtek, az egészségügyi fejlesztési támogatások csökkentek. Az állategészségügy ennek is csak töredékét kapja.
A szervezet szerint az állategészségügyi rendszerek a globális egészségügyi kiadásoknak egyes becslések alapján mindössze 0,6 százalékát teszik ki, noha szerepük messze túlmutat az állattartó ágazaton.
Az állategészségügyi szolgálatok nemcsak az állatok egészségét védik, hanem az élelmiszer-biztonság, a gazdasági stabilitás és a közegészségügy alapját is jelentik.
Ha egy országban kevés az állatorvos, hiányos a laboratóriumi háttér, vagy gyenge a terepi megfigyelőrendszer, a betegségek később derülnek ki, gyorsabban terjednek, és sokkal drágábbá válik a megfékezésük.
Járványok nyomása alatt az állattartás
Az elmúlt évek eseményei jól mutatják, milyen nagy terhelés nehezedik az állategészségügyi rendszerekre.
2025 és 2026 között 64 ország és terület több mint kétezer magas patogenitású madárinfluenza-kitörést jelentett, ami több mint 140 millió baromfi leöléséhez vagy elhullásához vezetett.
A madárinfluenza már nem csupán baromfiágazati kérdés, hanem vadmadarakban, emlősökben és egyes térségekben az élelmiszer-ellátási láncban is egyre nagyobb figyelmet kap.
A száj- és körömfájás szintén ismét súlyos figyelmeztető jel lett. A betegség példátlan kitöréseket okozott Dél-Afrikában, és Európában is újra megjelent. Mivel rendkívül fertőző kórról van szó, a megjelenése azonnal kereskedelmi korlátozásokat, állatmozgatási tilalmakat, gazdasági veszteségeket és jelentős hatósági beavatkozást vonhat maga után.
Az afrikai sertéspestis továbbra is globális probléma, amely időnként nagy távolságokat átugorva jelenik meg új területeken. A betegség a házisertés-állományokat és a vaddisznópopulációkat egyaránt érintheti, és ahol megjelenik, ott a termelőknek, feldolgozóknak és exportőröknek is súlyos károkat okozhat.
Újabb aggodalomra ad okot az újvilági csavarlégy terjedése is. Ez a húsevő parazita légy Közép-Amerikában már több tízezer esetet okozott, és északi irányú terjedése újabb országok állategészségügyét fenyegetheti. A kártevő bármely melegvérű állat sebébe petézhet, a kikelő lárvák pedig élő szövetekkel táplálkoznak. Egy ilyen parazita megjelenése nemcsak állatjóléti, hanem gazdasági és kereskedelmi kockázat is.
A közelmúltban értékelt országok 18 százalékánál csökkenő állatorvosi kapacitást, 22 százalékánál pedig a segédszemélyzet kapacitásának romlását állapították meg. Ez különösen veszélyes tendencia, mert éppen akkor szűkül a szakmai háttér, amikor egyre több, határokon átívelő állatbetegség jelent komoly fenyegetést.
