Szerző:
Waum Konrád Hunor

Mi feltettük azonban a kérdést: vajon elegendő-e a pénzügyi támogatás, vagy az agrárpolitika ennél többet is adhatna a gazdálkodóknak?

Az előző részben arról írtunk, hogy Brüsszel a generációváltás problémájára elsősorban pénzügyi eszközökkel kíván választ adni. Az Európai Bizottság tervei szerint a következő években több támogatás, kedvezőbb hitelkonstrukció és könnyebb földhöz jutás segítheti a fiatal gazdálkodókat.

Mindez logikus válasz egy olyan helyzetben, amikor az uniós gazdák átlagéletkora közel hatvan év, és a negyven év alatti termelők aránya alig haladja meg a tíz százalékot.

Az Európai Unió agrárpolitikájának története azt mutatja, hogy Brüsszel mindig az adott kor legégetőbb problémáira próbált választ adni. A Közös Agrárpolitika az 1950-es évek végén azért jött létre, hogy Európa soha többé ne tapasztalja meg a háború utáni élelmiszerhiányt. Az első időszakot ezért a termelés növelésének ösztönzése jellemezte. Az árgaranciák és intervenciós felvásárlások eredményeként a kontinens egy évtized alatt önellátóvá vált, sőt bizonyos ágazatokban túltermelés alakult ki.

Amikor az élelmiszerbiztonság kérdése nagyrészt megoldódott, új célok kerültek előtérbe. Az agrárpolitika fokozatosan a gazdálkodók jövedelmének stabilizálására, majd a környezetvédelemre, a fenntarthatóságra és a vidékfejlesztésre helyezte a hangsúlyt. Az el-múlt hatvan évben tehát az európai agrárpolitika többször is képes volt alkalmazkodni az új kihívásokhoz.

Fordulóponthoz érkeztünk

A generációváltás problémáját ugyanis hajlamosak vagyunk kizárólag pénzügyi kérdésként kezelni. Kétségtelen, hogy egy mezőgazdasági vállalkozás elindítása jelentős tőkét igényel, de egyre több jel utal arra, hogy a fiatalokat nem csupán a beruházási költségek riasztják el. Sok esetben maga az életforma is.

Különösen igaz ez az állattartó gazdaságokra. Egy tejtermelő vagy állattenyésztő gazdaság működése folyamatos jelenlétet igényel. Az állatokat minden nap el kell látni, a munkát nem lehet hétvégére vagy szabadság idejére felfüggeszteni.

Ez nem pusztán kényelmi kérdés. A munka és magánélet egyensúlyának hiánya, a folyamatos felelősség, a túlterhelés és az elszigeteltség egyre gyakrabban jelenik meg az agrárkutatásokban is. Több európai országban már külön programok foglalkoznak a gazdálkodók mentális egészségével, miközben Finnországban és Franciaországban olyan helyettesítési rendszerek működnek, amelyek lehetővé teszik a gazdák számára a szabadság vagy a betegség miatti távollétet.