Több kulcsfontosságú kérdésben nem született megállapodás, miközben egy figyelemre méltó geopolitikai változás is kirajzolódott: Kína egyre inkább a nemzetközi klímaegyüttműködés fenntartása mellett lép fel.
Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadója szerint a fosszilisenergia-termelő országok továbbra is igyekeznek lassítani az energiaátmenetet, miközben a következő hónapok meghatározóak lehetnek a novemberi COP31 klímakonferencia sikeréhez.
A Bonnban megrendezett ENSZ-klímatárgyalásoknak (SB64) a tavalyi, bizalomvesztést okozó belémi klímakonferencia után a szakmai munka újraindításáról kellett volna szólniuk. Az előjelek kedvezőek voltak: a résztvevők ezúttal még a napirendet is vita nélkül fogadták el. A kéthetes tanácskozás végére azonban világossá vált, hogy a politikai érdekek továbbra is felülírják a technikai egyeztetéseket.
A politikai viták ismét megbénították a tárgyalásokat
A legélesebb konfliktus a kibocsátáscsökkentés körül bontakozott ki. Míg a kis szigetállamok, a legkevésbé fejlett országok és a fejlett államok a tudományos eredményekkel összhangban gyorsabb fellépést sürgettek, több fosszilisenergia-termelő ország inkább kereskedelmi kérdéseket, köztük az Európai Unió klímapolitikáját és karbonvámját próbálta napirendre helyezni.
A bonni egyeztetések során vita tárgyává vált a klímatudomány szerepe is. A következő Globális Értékelés előkészítésében kulcsszerepet játszó IPCC tudományos jelentéseit több fosszilisenergia-termelő ország megkérdőjelezte, amire sérülékeny fejlődő és fejlett országok közös fellépéssel reagáltak, nyilvánosan kiállva a tudomány és annak művelői mellett.
Kína szerepe felértékelődhet
A sok kudarc mellett a bonni tárgyalások egy kevésbé látványos, de hosszabb távon jelentős fejleményre is rámutattak. Miközben több kérdésben nem sikerült előrelépni, Kína azt hangsúlyozta, hogy legalább bizonyos alapvető célokban sikerült közös nevezőre jutni. A kínai értékelés szerint „senki sem ellenzi a kibocsátás-csökkentés végrehajtását és az ambíciók növelését”, vagyis továbbra is megvan az egyetértés a klímavédelmi célok irányát illetően.
Schaffhauser Tibor szerint ez egy szélesebb geopolitikai átrendeződés jele lehet. Kína egyre inkább a nemzetközi klímaegyüttműködés mellett emeli fel a hangját, amit a Brüsszelben tartott miniszteri egyeztetéseken is megerősített.
Ez különösen felértékelődik az Egyesült Államok jelenlegi, klímaszkeptikusabb politikai irányvonala mellett, hiszen a globális klímatárgyalások sikeréhez elengedhetetlen, hogy a legnagyobb kibocsátók közül minél többen érdekeltek maradjanak az együttműködésben.
A következő hónapok határozhatják meg a COP31 sikerét
Nem sikerült áttörést elérni az alkalmazkodási politikában és a klímafinanszírozás kérdésében sem, ugyanakkor az igazságos átmenetről szóló tárgyalások kézzelfogható eredményeket hoztak. Az országok elfogadták az Igazságos Átmenet Munkaprogram felülvizsgálatának kereteit, és elkészítették egy új Igazságos Átmenet Mechanizmus első javaslatait, amelyeket várhatóan már az idei COP31 konferencián hivatalosan is elindíthatnak.
A következő hónapok informális egyeztetései – mint a bakui regionális klímahét, vagy a csendes-óceáni miniszteri előkészítő ülések – ezért kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a politikai vezetők feloldják a Bonnban megmaradt patthelyzeteket. A novemberi COP31-et közösen vezető Törökország és Ausztrália előtt így nemcsak az a feladat áll, hogy kompromisszumot találjon a vitás kérdésekben, hanem az is, hogy helyreállítsa a nemzetközi klímatárgyalásokba vetett bizalmat.
Az egyre erősödő hőhullámok, időjárási szélsőségek és energiaár-válságok közepette már napról napra sürgetőbb lesz, hogy az országok félretegyék a politikai és gazdasági érdekeiket és együttesen lépjenek fel a klímaváltozás megfékezése érdekében.
