A Kékfrankos a vörösborok Olaszrizlingje, számtalan arcát tudja megmutatni attól függően, melyik borvidéken terem, melyik borász kezébe kerül. Ikonikus fajtánk, s bár világhírre az osztrákok vitték – vagyis rajtuk keresztül ismerték meg a fogyasztók – , nekünk legalább annyi közünk van hozzá, sőt…
A közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott mesterkurzust és sétáló kóstolót Budapesten Mészáros Gabriella, ahol már harmadszor gyűlt össze a Mátra termelőinek szűk, de annál érdekesebb csoportja. A mesterkurzus témája nem is lehetett más, mint a Kékfrankos.
Különleges alkalomnak bizonyult a rendezvény, hiszen Kékfrankost kóstolhattunk már más alkalommal is, de ilyen sort a Mátrából nemigen. Jó 20-25 éve tudjuk a fajtáról, hogy komoly potenciál van benne Közel 4700 hektáron termesztjük Magyarországon, mégis a világban Blaufrankisch-ként ismerik, hagytuk magunk mellett elmenni.
A Kékfrankosról szóló első feljegyzések 1862-ből származnak, amikor egy bécsi szőlőfajta-kiállításon szerepelt. Túl sok neve van, Ausztriában a Blaufrankisch, Németországban (és Washington államban) a Lemberger, Horvátországban a Borgonja, Szlovákiában a Frankovka, Bulgáriában a Game és Romániában a Burgund Mare.
Nekünk marad az ikonikus Kékfrankos, melyhez számtalan történelmi legenda kötődik, elég csak Sopronra és Napóleon seregére gondolni. A legendákkal pedig élni is lehetne, ahogyan ezt nem tettük meg.
Egyik nagy értéke, hogy jól adaptálódik a termőhelyhez, kiválóan visszatükrözi a terroir-t, azaz le sem tagadhatja azt a szülőhelyet, ahonnan származik. Ráadásul érzékenyen reagál a művelésmódra is, és persze a pinceműveletekre, ami egy kicsit el is kényezteti a borászt.
Meddő vita, hogy melyik a jobb, az osztrák vagy a magyar Kékfrankos. Más-más karakterek, amiben a termőhelyen kívül a borászati technológiának is nagy szerepe van. Mivel boraiban a gyümölcsösséget nem fedi el az erős tannin, ezért is alkalmas a terroir megjelenítésére.
Mészáros Gabriella már szinte csak zárójelben tette fel a kérdést, vajon a Kárpát-medence mire alkalmas? Ma mintegy 140 fajtát termesztünk, de a ’90-es években volt egy elképzelés, hogy ezt redukáljuk kettőre. Mi más lehetett volna, mint a Furmint és a Kékfrankos.
De térjünk vissza a Mátrába. Sokan azt gondolnák, könnyű nekik. Kiváló talajadottságok, és mindig jön egy kis hegyvidéki hűvösség, ami megjelenik a gyümölcsösségben, s ezt egyre jobban értékelik a fogyasztók. A kóstolt tételek rácáfoltak a beskatulyázásra.
De vajon a hazai csúcsgasztronómia miért nem értékeli eléggé? Pedig a fajtában minden megtalálható, amitől ott lehetne az asztalokon, nem kell a sommeliernek törnie a fejét, milyen ételhez ajánlja.
A magyar fajtákat is illene értékelni, hiszen a mesterkurzuson is olyan borokat kóstolhattunk, amelyek a hímzésben a ritka aranyszálakat jelentik. Meg kell ismerni a Kékfrankost, sokkal több van benne, mint a világfajtákban.
A kóstolt 11 tételt – melyek natúrborok, vagy természetközeli eljárással készültek – az Itt És Most Pince 2023-as tételével kezdtük, ami igazi gyümölcsbombának bizonyult. Az Amfora Arc ugyanezen évjáratú tétele nem az eleganciára, hanem a természetességre törekszik, akárcsak a Centurio Szőlőbirtok tétele, amely minden értékét a szőlőből hozza.
Az Eden Wines 2022-es bora már vastagabb, nagyobb testű tétel, akárcsak az Olivér Borműhely 2021-es Barnatanya Kékfrankosa. Talán a borvidék legkoncentráltabb pincéjének, a Hegymente Szőlőbirtok első évjárata a minőség iránti elkötelezettséget mutatja.
Nyolc hónapos pihentetést követően szűretlenül, derítetlenül került palackba a HOPP Wines 2021-es tétele, de két évig állt használt barrique hordóban a René’s Wine Kékfrankosa. Páger Mátyás, vagy a H-négyzet 2019-es évjáratú Pusztán Frankó Kékfrankosa is megmutatta a fajtában lévő érlelési potenciált.
A sor nagy öregje, a Karner Gábor Vitézföld Kékfrankosa 2009-ből bogyózást és enyhe kénezést követően egy évig kén nélkül tartották seprőn.
