Napjainkra azonban egy hanyatló ágazatról beszélhetünk. Ez nem csupán az értékesítési nehézségek miatt van így, hanem azért is, mert az ember által átalakított környezet egyre kevésbé kedvez a hártyásszárnyú rovaroknak, köztük a méheknek.

Nagy ellenség az éghajlatváltozás

Ma lényegesen több energia, szaktudás és odafigyelés szükséges ahhoz, hogy egy méhész életben és megfelelő állapotban tartson egy méhcsaládot. Ennek egyik legfőbb oka a klímaváltozás, amely a Kárpát-medencében is egyre erősebben érezteti hatását.

Egyre gyakoribbak azok az időszakok, amikor hosszú ideig nem hullik elegendő csapadék. Az eső azonban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a virágok megfelelő mennyiségű nektárt és virágport termeljenek, amelyek a méhek legfontosabb táplálékforrása. Ha ezek csekélyebb mértékben állnak rendelkezésre, a méhek kondíciója romlik, fogékonyabbá válnak betegségekre, és a méhésznek sokkal több munkát kell fordítania az állomány fenntartására.

Korábban egy termelő méhcsalád azon kívül, hogy önmagát tartotta fenn, rendszeresen lehetőséget adott az állomány bővítésére is. Ma már sok esetben az jelenti a legnagyobb próbatételt, hogy a meglévő méhcsaládokat életben és termelő állapotban tartsuk.

A térség a Pilisi Bioszféra Rezervátum közvetlen környezetében helyezkedik el, ahol a természeti területeket egységes ökológiai rendszerként kezelik. Az elmúlt időszakban jelentős mézontófű-táblák virágoztak a környéken, amelyek fontos táplálékforrást biztosítottak a méhek számára, mondta el Kutasi Tamás méhész a Magyar Mezőgazdaságnak adott videóinterjúban, aki Pilisszántón folytatja immár négy évtizede ezt a gyönyörű szakmát.

A virágzás végéhez közeledve egyre inkább az erdei növények jelentik a nektárforrást, különösen akkor, ha a csapadék elmarad. Azok a méhészek voltak kedvezőbb helyzetben, akik időben olyan mezőgazdasági területekre tudták vándoroltatni méheiket, ahol még rendelkezésre álltak megfelelő nektárforrások. Számukra lehetőség nyílt a méztermelés fenntartására.

A méhek egészségi állapotát jelentősen befolyásolja a táplálékellátás. Az ínséges időszakokban gyakrabban jelennek meg a különböző betegségek, amelyek érinthetik a méhek belső szerveit vagy a fejlődő fiasítást. Egyes betegségek bejelentési kötelezettség alá tartoznak, és olyan súlyosak lehetnek, hogy a fertőzött méhcsaládot meg kell semmisíteni.

A Pilisi-medencében szerencsére ritkábban találkozunk ilyen problémákkal. A reggeli páraképződés még a legmelegebb időszakokban is segít megőrizni a növényzet vitalitását, így a virágok tovább tudnak nektárt és virágport biztosítani a beporzók számára. Ennek ellenére a méhészek itt is érzik, hogy a klíma jelentősen megváltozott, és a méhészetben alkalmazott módszereket folyamatosan hozzá kell igazítani az új körülményekhez. A változás gyakorlati szinten is jól érzékelhető. A természetet a méhész egyfajta legelőként szemléli.

Ahogyan egy adott legelő csak meghatározott számú állat eltartására alkalmas, ugyanúgy egy adott terület is csak bizonyos számú méhcsalád számára képes elegendő táplálékot biztosítani.

Ez azt eredményezi, hogy a méhészeknek egyre több helyszínen, egymástól nagyobb távolságokra kell elhelyezniük méhcsaládjaikat. Amennyiben erre nincs lehetőség, csökkenteni kell az adott területen tartott méhcsaládok számát. Mindez a növekvő költségek mellett kisebb jövedelmet eredményez a méhészek számára.

Amit a civil nyújthat

A lakosság is sokat tehetne a beporzók védelméért. Gyakran tapasztalható, hogy az útszéli növényzetet teljes egészében lekaszálják, pedig ezek a területek fontos táplálékforrást jelentenek a méhek, a pillangók és számos más beporzó rovar számára.

Egy túlzott mértékű kaszálás után szinte táplálék nélküli területek maradnak vissza. Kiemelés: A beporzók szempontjából kedvezőbb lenne, ha minél több természetes növényzetet hagynánk meg virágozni, és csak a feltétlenül szükséges mértékben avatkoznánk be.

Az ázsiai lódarázs megjelenése szintén egyre gyakrabban kerül szóba a szakmában. Az idegenhonos faj Magyarországon már jelen van, azonban jelenleg még nem okoz tömeges problémát a méhészetekben.

Az importméz kérdése szintén érzékenyen érinti a magyar méhészeket. A téma összetett, és a szakmában sokszor erős véleményeket vált ki, hiszen közvetlen hatással van a hazai termelők lehetőségeire és a magyar méz piaci megítélésére.