Ezt erősítik Bartha Sándor, a Bartha Agrár Kft. ügyvezetőjének tapasztalatai is, aki családi gazdaságával a Békés vármegyei Dévaványa és Gyomaendrőd térségében kapcsolódott be a „Vizet a tájba” kezdeményezésbe.

Gazdálkodás – minden szempontból

A mintegy 1200 hektáron gazdálkodó családi vállalkozás vegyes gazdálkodást folytat, szántókkal, gyepekkel és erdőterületekkel. Az 1200 ha-ból 800 ha szántó, 250 ha gyep és 150 ha erdő. 5000 ha-on vadgazdálkodást végeznek. Legeltetéses gyepgazdálkodásuk alapját 30 magyartarka tehén és szaporulata képezi.

Az említetteken felül folyamatos élőhelyfejlesztést folytatnak állami támogatás nélkül, önerőből. Ennek keretein belül 17 helyre hálózatszerűen 25 hektár fás terület és mezővédő erdősávot telepítettek 1.200.000 db fa ültetésével. A legfeljebb 20 ha kiterjedésű szántóföldi művelésű területek elválasztásához szegélyvetést alkalmaznak, pillangós, pázsitfű, valamint méhlegelőnek alkalmas keverékeket használnak. Tájgazdálkodási céllal 10 tanya és több tanyahely felvásárlása is megtörtént és tervben is van.

A térség korábbi vízjárta jellegét ma már csak a régi medrek és a helynevek őrzik, miközben a gazdálkodóknak napjainkban éppen a vízhiánnyal kell megküzdeniük. A 2022-es és a 2025-ös rendkívüli aszályok Bartha Sándor szerint világossá tették, hogy a korábbi vízgazdálkodási szemléletet új alapokra kell helyezni.

Csatlakozás a „Vizet a tájba” programhoz

A gazdaság csatlakozása a „Vizet a tájba” programhoz kezdetben még bizonytalan vállalkozásnak tűnt. A megvalósítás lehetőségét végül a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereivel kialakított együttműködés teremtette meg. A Hármas-Körösből egy korábban használaton kívüli öntözőcsatornába emelték át a vizet, amely végül egy egykori természetes vízfolyás medrébe jutott. Ennek eredményeként közel 28 hektáron valósult meg ökológiai vízpótlás Natura 2000-es gyepterületeken.

A tapasztalatok minden várakozást felülmúltak. A víz megjelenésével rövid idő alatt visszatértek a vízi élőlények, a madárvilág és a vadállomány is. A projekt ugyanakkor nem csupán egyetlen terület helyreállítását jelentette. A feltöltött csatornarendszer révén mintegy 40 kilométeres vízhálózatban jelent meg újra a víz, amely lehetőséget adott további kisebb élőhelyek – egykori nádasok és mélyfekvésű területek – vízellátására is. Bartha Sándor szerint még az átlagosnál szárazabb téli időszak után is sikerült megtartani a vizet ezeken a területeken.

A gazdálkodó úgy látja, hogy a projekt egyik legfontosabb eredménye a szemléletváltás elindítása volt. A vízügyi szakemberek és a gazdálkodók között érdemi együttműködés alakult ki, miközben megkezdődött a korábban használaton kívüli öntözési műtárgyak újraengedélyezése is. Véleménye szerint azonban a tavalyi beavatkozás inkább főpróbának tekinthető: a valódi eredményekhez több év következetes fejlesztésére lesz szükség.

Vízvisszatartás nélkül nincs jövő

Bartha Sándor szerint Magyarország mezőgazdaságának alkalmazkodóképessége elképzelhetetlen az öntözés és a vízvisszatartás fejlesztése nélkül.

Úgy véli, már az is jelentős előrelépést jelentene, ha az öntözött területek aránya országosan elérné a 8–10 százalékot. Emlékeztet arra is, hogy a térségben korábban jelentős öntözési infrastruktúra működött, amelynek alapjai ma is rendelkezésre állnak, bár sok helyen felújításra szorulnak.

A klímaváltozás hatásait saját gazdaságában is egyre erősebben érzékeli. Míg korábban a talajvíz egy-két méteres mélységben elérhető volt, ma már előfordul, hogy hét méteren sem található víz. A csapadék mennyisége és eloszlása is egyre kiszámíthatatlanabb, ami a talajművelési gyakorlat átalakítását is szükségessé tette. A hagyományos szántás szerepét fokozatosan csökkentett művelési rendszerek veszik át, ahol ezt a talajadottságok lehetővé teszik.

Már egy vízzel telt csatorna is képes javítani a környezet mikroklímáját, mérsékelni a kiszáradást és kedvezőbb feltételeket teremteni a növényzet számára. Úgy hiszi, a víz visszatartása egyszerre szolgálja a mezőgazdaság versenyképességét, a táj ökológiai állapotának javítását és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást. Tapasztalatai alapján a víz visszavezetése nem gyors, instant megoldás, azonban hosszú távon a magyar mezőgazdaság egyik legfontosabb alkalmazkodási eszköze lehet.