Könnyű azt gondolni, hogy a gyümölcsfákkal a betakarítás után már nincs sok dolgunk. Pedig a következő évi termés szempontjából éppen ez az egyik fontos időszak. A fák még aktívak, tartalék tápanyagokat halmoznak fel, a hajtások beérnek, és a következő év termőrügyeinek jelentős része már kialakult. Az őszi gyümölcsfa-ápolás ezért nem egyszerűen a kert téliesítését jelenti. Amit most teszünk a fák egészségéért, vízellátásáért és növényvédelméért, annak eredménye jövő tavasszal, majd a következő szüretkor mutatkozik meg.
A gyümölcsmúmia ártalmas „dísz” a fán
A betakarítás során és után után érdemes alaposan végignézni a fákat és a koronák alatti területet. A fán maradt összeaszalódott, megbarnult gyümölcsöket sokan egyszerűen ott hagyják, pedig ezek egy része valóságos fertőzési góc. Különösen fontos ez a moníliás betegségeknél. A fertőzött gyümölcsök gyakran nem hullanak le, hanem összezsugorodva, mumifikálódva a fán maradnak. Ezekben a kórokozó áttelelhet, majd a következő évben ismét fertőzési forrássá válhat. A Nébih is kiemeli, hogy különösen a csonthéjasoknál és a mandulánál fontos a gyümölcsmúmiák eltávolítása, mert jelentős szerepük lehet az újabb fertőzések megindításában.
Nem elegendő azonban csak a fán maradt gyümölcsökre figyelni. A korona alatt heverő beteg, rothadó terméseket is érdemes rendszeresen összeszedni. Ugyanez vonatkozik az erősen fertőzött növényi részekre. A cél az, hogy minél kevesebb fertőző anyagot vigyünk át az egyik tenyészidőszakból a következőbe.
A lehullott lomb sem mindig való a komposztra
Az egészséges lomb értékes szerves anyag, amely megfelelő kezelés után visszakerülhet a kert anyagkörforgásába. Más a helyzet akkor, ha a leveleken erős gombás vagy bakteriális fertőzés tünetei láthatók. A varasodással, levélfoltosságokkal vagy más betegségekkel erősen fertőzött lomb összegyűjtésével csökkenthető a kertben áttelelő fertőzőanyag mennyisége. Ez különösen fontos ott, ahol évről évre ugyanaz a növényvédelmi probléma tér vissza.
Most még jól látszanak a vízhajtások
A nyár végén, amíg lomb van a fán, könnyen felismerhetők az erőteljes, többnyire meredeken felfelé törő vízhajtások. Ezek különösen erős metszés után vagy jó víz- és tápanyag-ellátottság mellett jelenhetnek meg nagy számban. Nem minden erős hajtást kell automatikusan eltávolítani. Egy megfelelő helyzetű hajtásból később akár új koronarész is nevelhető. A korona belsejét sűrítő, egymást keresztező vagy egyértelműen rossz helyen növő vízhajtások egy részét azonban célszerű még a vegetációs időszakban eltávolítani. A nyári metszésnél a sebek gyógyulása is kedvezőbb lehet, mint a hideg, nyirkos időszakban végzett beavatkozásoknál.Itt azonban érdemes mértéket tartani. Augusztus végén már nem az erős koronaalakítás ideje van. A túlzott lombvesztésre a fának nincs szüksége, hiszen a levelek még fotoszintetizálnak, és hozzájárulnak a télre szükséges tartalékok felhalmozásához.
Őszi metszés: nem mindegy, mit és mennyire
A „mikor kell metszeni?” kérdésre nincs minden gyümölcsfajra érvényes, egyetlen válasz. Nagy különbség van egy néhány vékony vízhajtás eltávolítása és egy idős fa erős koronaifjítása között.
Nyár végén még elvégezhetők kisebb korrekciók, eltávolíthatók bizonyos rossz helyzetű hajtások, valamint természetesen a törött és beteg részek. Nagyobb, szerkezetalakító metszésbe azonban ősszel nem érdemes automatikusan belekezdeni csak azért, mert a lombhullás után jól áttekinthetővé válik a korona.
Ezeknél a nyár végi, száraz időben végzett beavatkozás sok esetben kedvezőbb lehet, mint a késő őszi vagy téli metszés. Az almatermésűek – például az alma és a körte – nagyobb, fenntartó metszését általában célszerűbb a nyugalmi időszak megfelelő részére hagyni.
A beteg, elhalt vagy sérült ág más kategória. Ezek eltávolítása növényvédelmi beavatkozás is lehet. Ha fertőzött részt metszünk, a szerszám tisztítására és fertőtlenítésére is figyeljünk, nehogy mi magunk vigyük át a kórokozót egyik növényről a másikra.
Nézzük meg a törzset is
A lomb és a termés általában magára vonja a figyelmet, pedig ősszel érdemes közelebbről megvizsgálni a törzset és a vastagabb ágakat is. Keressünk repedéseket, sérüléseket, elhalt kéregrészeket, mézgásodást, rágásnyomokat vagy pajzstetvek jelenlétére utaló jeleket.
Fiatal fáknál a törzs mechanikai védelméről sem szabad megfeledkezni. A téli időszakban a nyulak és más vadak komoly kéregsérüléseket okozhatnak, ezért ahol ennek reális veszélye van, időben gondoskodjunk megfelelő törzsvédelemről.
