A szőlőültetvények meghatározzák természeti örökségünket, településeink tájképét, a pincészetek, vendéglátó egységek és az erre épülő borturizmus, a helyi gazdaság mindennapjainak részei. A fertőzés nem ismeri a birtokhatárokat, és különösen gyorsan képes terjedni elhanyagolt, műveletlen területekről.
Fontos tudni, hogy a hegyközségi információs és ellenőrzési rendszer kizárólag a hegyközségben nyilvántartott tagokra terjed ki, miközben egyetlen hegyközségi tag környezetében is akár több olyan hobbijellegű szőlőterület található, amely láthatatlan a szervezet számára. A felelősség tehát mindannyiunké. Zsolnai Balázs növényvédelmi zoológust kérdeztük, akinél kevesen tudnak többet a kabócákról, beleértve a betegséget terjesztő amerikai szőlőkabócát is.
Olyan rovarról beszélünk, amely öt lárvastádiumon át éri el az imágó, azaz kifejlett alakját. Június második felében, amikor beszélgetünk, az L4, L5-ös lárvastádium látható, tehát napokon belül vagy a következő hetekben meg fog történni az imágóvá alakulás, ami azért nagyon fontos, mert nem halogatható tovább a sárga lapok kihelyezése. Egy ilyen kis országban, mint Magyarország is vannak éghajlati különbségek, és a déli területeken valószínűleg sokkal hamarabb fognak repülni az imágók, mint északon – magyarázta a szakember.
Mint emlékeztetett, az aranyszínű sárgaság betegség kapcsán rendeletmódosításra volt szükség, hogy a növényvédelmi felügyelők felderíthessék a problémát és felszólíthassák az elhanyagolt szőlők tulajdonosait a kötelező védekezésre, amelynek hiányában ezek az ültetvények kivághatók. Ez persze leírva egyszerűbb, mint az életben: tipikus megoldandó probléma a növényvédelmi hatóság és a jogászok számára, amikor például egy 400 négyzetméteres elhanyagolt szőlőültetvénynek közel száz tulajdonosa van, és felük külföldön él.
Az amerikai szőlőkabóca számára a Vitis nemzetség a nagy kedvenc, és ebből is főként a Vitis vinifera. Egy rovarnál az számít tápnövénynek, amelyen a tojástól egész az élete végéig, tehát az összes stádiumában megtalálható. Mivel a fitoplazma és a kabóca egyaránt szorosan kötődik a szőlőhöz, roppant gyorsan tud terjedni az ültetvényekben a zárlati károsító.
Ezért célszerű a későbbi időpontokra időzíteni a növényvédelmi kezeléseket. Ha rossz helyre tesszük ki a sárga lapokat, nem a megfelelő eredményt kapjuk. A lapokat érdemes két drót közé kifeszíteni, máskülönben a szél csapkodja, beleragad a szőlőlevél és csökken a felület, amivel fogni tud.
A növényvédelmi jogszabály kimondja, hogy a növényvédő szernek oda kell jutnia, ahová való – tehát a szőlő lombozatára –, és hogy a növényvédelmi kezelést végző személy kötelessége a permetezőgép helyes beállítása – hívta fel a figyelmet a szakember. Ezt főleg annak ismeretében érdemes tudatosítani, hogy általában nem szokták az alsó szórófejeket bekapcsolni, pedig itt az alsó részeken tartózkodó fiatal lárvák ellen is védekezünk. Mivel a lárvák a szőlőlevél fonákán élnek, ezért a kontakt szereknél a teljes léborítottság nagyon fontos.

Az axiálventilátoros permetezők, amelyek megforgatják a leveleket, jó beállítások mellett megfelelő helyre, jó fedéssel képesek kijuttatni a növényvédő szert. Az imágók elleni védekezéshez a je lenleg engedélyezett készítmények között rendelkezésre állnak kontakt és felszívódó hatásúak, de célszerű a felszívódókat választani, ajánlotta. A nagy melegben ugyanis a kontakt készítmények hamar bomlanak, s nem találkoznak a rovarral, míg a felszívódó szerek bejutnak a növénybe.
– A sárga lapon nemcsak az amerikai szőlőkabóca jelenik meg, hanem több kabócafaj is, és a megkülönböztetésük esetenként komoly szakmai kihívást jelent. Nem könnyű csoport, főleg abból a szempontból, hogy a nőstényeket vizsgálva alig tudjuk őket faji szinten meghatározni. A kabócáknak sokszor a hímivarszervük gyakorlatilag az egyetlen azonosítási bélyegük – avatott be a részletekbe a szakember.
Véleménye szerint ugyanakkor mindenkinek kötelessége ismerni annak a növénynek a betegségeit és kártevőit, amelynek a termesztéséből él, és szerencsére az amerikai szőlőkabócának mind az imágója, mind a lárvája hordoz olyan határozóbélyegeket, melyek észrevehetők. A lárva potrohának végén van két fekete pötty, ami szabad szemmel is látszik, de segít, ha van nálunk kézi nagyító; a kifejlett imágónak pedig jellegzetes színei vannak.



