Az Európai Bizottság új állattenyésztési stratégiája jelentős szemléletváltást tükröz a juh- és kecsketartás megítélésében. A dokumentum már nem kizárólag mezőgazdasági termelőágazatként tekint az extenzív legeltetésre épülő állattartásra, hanem olyan tevékenységként, amely egyszerre járul hozzá a természetvédelemhez, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és a vidéki térségek életképességének megőrzéséhez. A stratégia külön hangsúlyozza, hogy a legelő állatok szerepe az erdőtüzek megelőzésében is egyre fontosabbá válik.
A Bizottság elemzése szerint az Európai Unióban mintegy 35 millió hektár védett élőhely állapota függ attól, hogy azokat rendszeresen legeltetik-e. A juhok és a kecskék természetes módon fogyasztják el a füvet, a cserjéket és az aljnövényzetet, ezzel csökkentve a felhalmozódó éghető biomassza mennyiségét. Ez a folyamat mérsékli annak kockázatát, hogy egy kisebb tűz gyorsan nagy kiterjedésű erdőtűzzé alakuljon.
Stratégiai jelentőségű ágazat
A stratégia hátterében ugyanakkor egy kedvezőtlen tendencia is áll. Az elmúlt húsz évben az európai juh- és kecskeállomány mintegy 26 százalékkal csökkent. Jelenleg hozzávetőleg 54 millió juhot és 10 millió kecskét tartanak az Európai Unióban, ami jól mutatja, hogy az ágazat folyamatosan veszít jelentőségéből. A gazdaságok megszűnése nemcsak az állattenyésztést érinti, hanem a legeltetés visszaszorulásán keresztül a tájhasználatra és a természetes élőhelyek állapotára is hatással van.
A legelő állatok segítenek megőrizni a nyílt élőhelyeket, hozzájárulnak számos növény- és állatfaj fennmaradásához, valamint lassítják a cserjésedést. Ezek a hatások különösen a mediterrán térségekben bírnak nagy jelentőséggel, ahol az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámok miatt az erdőtüzek kockázata folyamatosan növekszik.
A szakmai szervezetek üdvözölték, hogy az Európai Bizottság immár stratégiai jelentőségű ágazatként tekint a juh- és kecsketartásra. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a szemléletváltás önmagában nem elegendő. Véleményük szerint a jelenlegi stratégia elsősorban elemzéseket, kutatásokat és szakpolitikai iránymutatásokat tartalmaz, miközben kevés konkrét pénzügyi ösztönzőt kínál azoknak a gazdálkodóknak, akik a természetvédelmi és tájfenntartási feladatokat is ellátják.
Hozzájárul a biodiverzitás megőrzéséhez, csökkenti a tűzveszélyt
Ez azért lényeges, mert az extenzív állattartás számos olyan közösségi hasznot termel, amely közvetlenül nem jelenik meg a piaci árakban. A gazdálkodók munkája hozzájárul a biodiverzitás megőrzéséhez, csökkenti a tűzveszélyt, fenntartja a hagyományos tájképet és segít megőrizni a vidéki települések népességmegtartó képességét.
Ezek az előnyök az egész társadalom számára értéket jelentenek, ezért egyre több szakértő szerint indokolt lenne megfelelő közpolitikai támogatással is elismerni őket.
A stratégia gyakorlati jelentősége túlmutat Dél-Európán. Bár Magyarországon az erdőtüzek kockázata általában kisebb, mint a mediterrán országokban, a klímaváltozás hatására nálunk is hosszabb száraz időszakokkal és növekvő tűzveszéllyel kell számolni.
Emellett a természetvédelmi célú legeltetés hazánkban is fontos eszköze a gyepek fenntartásának, az inváziós növényfajok visszaszorításának és a biológiai sokféleség megőrzésének.
Az extenzív legeltetés egyszerre szolgálhatja a mezőgazdasági termelést, a természetvédelmet és a klímaalkalmazkodást. A következő évek egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy ezt a szemléletet sikerül-e olyan támogatási rendszerekkel is megerősíteni, amelyek hosszú távon biztosítják az ágazat fennmaradását és a legeltetés ökológiai előnyeinek megőrzését.
