Az egyszer használatos műanyag csomagolások újrahasznosítása régóta az egyik legnagyobb kihívás a hulladékgazdálkodásban. Különösen igaz ez a rugalmas csomagolóanyagokra, például a chipses zacskókra, kekszes csomagolásokra vagy különféle műanyag fóliákra, amelyek összetett anyagszerkezetük miatt gyakran nem kerülnek vissza a körforgásba. Belgiumban most egy nagyszabású kísérleti program indult annak érdekében, hogy ezek a csomagolások ismét élelmiszeripari alapanyagként hasznosulhassanak.
A kezdeményezésben több nemzetközi élelmiszeripari vállalat – köztük a Mondelēz International, a Ferrero, a PepsiCo és a Pladis – működik együtt a belga Fost Plus szervezettel, amely az ország háztartási csomagolási hulladékainak begyűjtését és újrahasznosítását koordinálja. A projekt során a lakosságnak nem kell új gyűjtési rendszert megtanulnia, mivel a csomagolásokat továbbra is a Belgiumban már használt PMD-szelektív gyűjtőzsákokba lehet dobni.
Digitális vízjelek
A fejlesztés egyik legfontosabb eleme a szabad szemmel láthatatlan digitális vízjelek alkalmazása. Ezeket közvetlenül a csomagolásokra nyomtatják, és olyan információkat hordoznak, amelyek alapján az automatikus válogatórendszerek azonosítani tudják a csomagolás eredeti felhasználását. A technológia működési elve hasonlít a QR-kódokéhoz, azzal a különbséggel, hogy a jelölések a vásárlók számára teljesen észrevehetetlenek.
Ennek különös jelentősége van az élelmiszerrel érintkező műanyagok esetében, hiszen ezekre szigorúbb tisztasági és biztonsági követelmények vonatkoznak, mint például a háztartási vagy higiéniai termékek csomagolásaira.
A program azt vizsgálja, hogy a pontosabb válogatás révén előállítható-e olyan másodnyersanyag, amely megfelel az élelmiszeripar magas minőségi elvárásainak. A kiválogatott műanyag fóliákat Németországba szállítják, ahol speciális berendezésekkel újra ellenőrzik és előkészítik őket az újrahasznosításra. Az év későbbi részében olyan kísérletek indulnak, amelyek célja annak bizonyítása, hogy ezekből a hulladékokból ismét élelmiszerrel biztonságosan érintkezhető műanyag állítható elő.
75 európai és nemzetközi vállalat
A fejlesztés jelentősége túlmutat Belgium határain. A projekt a European HolyGrail 2030 – Circular Packaging Consortium program része, amelyben mintegy 75 európai és nemzetközi vállalat dolgozik a digitális azonosítási technológiák gyakorlati alkalmazásán.
A cél egy olyan újrahasznosítási rendszer kialakítása, amely nemcsak nagyobb mennyiségű műanyagot képes visszaforgatni, hanem magasabb minőségű újrahasznosított alapanyagokat is előállít.
A kutatás eredményei különösen időszerűek az Európai Unió új csomagolási szabályozása miatt. A Csomagolási és Csomagolási Hulladékról szóló rendelet (PPWR) előírja, hogy 2030-tól az élelmiszeripari műanyag csomagolásoknak legalább 10 százalékban újrahasznosított műanyagot kell tartalmazniuk. Ennek teljesítéséhez olyan technológiákra lesz szükség, amelyek garantálják az újrahasznosított alapanyagok biztonságát és nyomon követhetőségét.
A módszer lehetővé teheti, hogy a ma még nehezen kezelhető csomagolási hulladékok nagyobb arányban kerüljenek vissza a termelésbe, csökkentve az új műanyagok iránti igényt és elősegítve a körforgásos gazdaság megvalósítását. Ez nemcsak a hulladék mennyiségének mérsékléséhez járulhat hozzá, hanem hosszú távon az élelmiszeripar fenntarthatóbb működését is támogathatja.
