Ugyanakkor az öklelés a játék és az új tárgyak felfedezésének is része. Emiatt sokáig úgy vélték, hogy a kecskéket koponyájuk felépítése és erős nyakizmaik megvédik a fejsérülésektől.
Egy új kutatás azonban megkérdőjelezi ezt a feltételezést. A kutatók már egyéves korban kimutatták a rendszeresen öklelő kecskéknél az idegrendszeri leépülés (neurodegeneráció) korai jeleit – derül ki egy júliusi a bioRxiv preprint szerveren közzétett tanulmányból.
– írja a Science.
„Úgy gondolom, hogy az általános következtetések meglehetősen meggyőzőek” – mondta Ramon Diaz-Arrastia, a Pennsylvaniai Egyetem neurológusa, aki nem vett részt a kutatásban. Elmondása szerint a kutatók hagyományosan patkányokat és egereket használnak agysérülések vizsgálatára. Mivel azonban a rágcsálók és az emberek agya jelentősen különbözik egymástól, ez részben magyarázhatja, hogy a laboratóriumi eredmények miért fordíthatók át nehezen emberi klinikai vizsgálatokra. A kecskékkel végzett kísérletek tehát ígéretes alternatívát jelentenek.
Fotó: Pixabay
Nicole Ackermans, az Alabamai Egyetem idegtudósa már 2022-ben felfigyelt a neurodegeneráció jeleire vadon élő, rendszeresen öklelő állatokban.
„Azt gondoltam: ez egy igazán izgalmas lehetőség az agykárosodás modellezésére” – mondta. Vadon élő állatoknál azonban gyakorlatilag lehetetlen nyomon követni, hogyan halmozódnak fel az agyi károsodások az idő múlásával. Ekkor kerültek képbe a kecskék.
Fél éven át vizsgálták a kecskéket
A kutatócsoport három hat hónapos bakkecskét – Alvint, Simont és Theót – szerzett be gazdaságokból, majd egy közeli mezőgazdasági főiskolára szállította őket. A következő hat hónapban kamerák folyamatosan rögzítették a viselkedésüket, hogy megszámolják, hányszor ökleltek. Minden hónapban vér-, nyál- és agy-gerincvelői folyadékmintát vettek tőlük az agysérülés biomarkereinek vizsgálatához, a kutatás elején és végén pedig pozitronemissziós tomográfiával (PET) kombinált MRI-vizsgálatot végeztek az esetleges szerkezeti agyi elváltozások kimutatására.
A hat hónap során a három kecske naponta átlagosan összesen 227 alkalommal fejelte meg egymást. A vizsgálat végére – amikor az állatok még mindig csak körülbelül egyévesek voltak – az agyi képalkotó vizsgálatok nem mutattak ki jelentős szerkezeti károsodást, és egy egyszerű labirintusban sem mutattak memóriazavarra utaló jeleket.
