Dél-Csehország egyes részein az első kaszálásból betakarított fű mennyisége a helyi agrárkamara szerint mintegy kétharmaddal maradt el az előző évitől.
Mivel a szarvasmarha-tartásban a széna és a szenázs adja a téli takarmányozás egyik alapját, a hiány már nyáron arra készteti a gazdálkodókat, hogy újraszámolják, hány állatot tudnak biztonságosan átteleltetni.
A második kaszálás sem ígér mindenütt megfelelő mennyiséget, ráadásul a később növő fű beltartalmi értéke és emészthetősége is elmaradhat az ideálistól. A gazdálkodóknak ezért nem elegendő csupán a bálák számát figyelembe venniük. A gyenge minőségű tömegtakarmányból többre lehet szükség, és gyakran abrakkal vagy fehérjében gazdagabb összetevőkkel is ki kell egészíteni az adagot.
Az állománycsökkentést nehezíti, hogy a dél-csehországi vágóhidak kapacitása korlátozott. A megnövekedett kínálat miatt a gazdák hosszabb várakozási idővel szembesülhetnek, vagy távolabbi feldolgozóhoz kell szállítaniuk az állatokat. Ez további fuvarköltséget jelent, miközben az értékesítésig elfogyasztott takarmány mennyisége is növekszik.
A takarmányhiány súlyosságát jelzi, hogy a térségben már szénalopásokról is beszámoltak. A korábban mintegy 500 cseh koronáért, vagyis körülbelül 7500 forintért értékesített bálákért egyes gazdák akár 2000 koronát, megközelítőleg 30 ezer forintot is megadnának.
Magyarországon is szűkülnek a készletek
Hasonló gondokkal szembesülnek a magyar állattartók is. A 2026-os száraz és forró időjárás több térségben jelentősen visszavetette a gyepek és a takarmánynövények hozamát. Különösen az Alföldön és a Mezőföldön alakult ki számottevő talajnedvesség-hiány, de a csapadék eloszlása az ország más részein is kedvezőtlen volt.
Fotó: Franz W., Pixabay
Egy Budapesttől mintegy húsz kilométerre nyugatra gazdálkodó állattartó arról számolt be, hogy bérelt területéről a korábbi 20–25 szénabála helyett idén mindössze nyolcat tudott betakarítani. A rendszertelen, hirtelen érkező esők a széna minőségét is rontották, ezért drága vásárolt takarmánnyal kellett kiegészítenie készleteit.
A hazai piacon is jelentősen megdrágult a vásárolt tömegtakarmány. Júliusi beszámolók szerint a széna- és lucernakörbálák ára általában 20–30 ezer forint között alakult, és egyes térségekben még ezen az áron is nehéz volt megfelelő takarmányhoz jutni.
A helyzetet a kukorica várható terméskiesése is súlyosbíthatja. Az aszály és a hőség miatt Európa több nagy termőterületén romlottak a kilátások, Franciaországban pedig egyes gazdák már a szemtermés beérése előtt silózásra takarították be az öntözetlen kukoricát. Az európai termés csökkenése a magyar takarmányárakra is hatással lehet, mivel szűkebb kínálat esetén a gabona és a melléktermékek ára is emelkedhet.
Időben kell tervezni
Takarmányhiány esetén az egyik legnagyobb veszély, ha a gazdaság csak ősszel méri fel, hogy a meglévő készlet nem elegendő tavaszig.
Érdemes külön kezelni a nagyobb igényű állatokat, így a tejelő teheneket, a növendékeket és az ellés előtt álló egyedeket. A gyengébb minőségű széna elsősorban az alacsonyabb termelésű vagy szárazon álló állatok takarmányozásába illeszthető be.
Az állomány csökkentése súlyos, de időnként elkerülhetetlen gazdasági döntés lehet. A korai selejtezés általában kisebb veszteséggel jár, mint amikor a gazda a tél közepén, magas takarmányárak mellett kényszerül sürgősen értékesíteni. Elsőként az alacsony termelésű, nehezen vemhesülő, idős vagy visszatérő egészségügyi problémákkal küzdő állatok kiválogatása lehet indokolt.
Hosszabb távon a takarmánybiztonságot a több évre elegendő készletezés, a szárazságtűrő növények bevonása és a gyepek kíméletesebb használata javíthatja. Fontos lenne a téli és tavaszi csapadék helyben tartása, a talaj szervesanyag-tartalmának növelése, valamint a legeltetési szakaszok pihentetése is. A rendszeresen visszatérő aszályok mellett ugyanis már nem lehet minden évben arra számítani, hogy a következő kaszálás majd pótolja az előző kiesését.
