A Földközi-tenger egyik legnagyobb tengeri állatának, a közönséges barázdásbálnának (Balaenoptera physalus) a kutatása új technológiákkal lépett előre. A Valenciai Műszaki Egyetem (UPV) kutatói olyan módszereket alkalmaznak, amelyek segítségével nemcsak az egyes példányokat tudják azonosítani, hanem a populáció állapotáról, genetikai kapcsolatairól és egészségi állapotáról is pontosabb képet kaphatnak.

A legutóbbi tudományos felmérés során Alicante tartomány Marina Alta partvidékén 127 közönséges barázdásbálnát figyeltek meg. A kutatók szerint ez az adat önmagában nem bizonyítja a faj állományának növekedését, inkább azt mutatja, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet és több erőforrást fordítottak a faj követésére. A cél annak meghatározása, hogy évente hány példány halad át a spanyol mediterrán vizeken az Atlanti-óceán felé tartó vonulása során.

A bolygó második legnagyobb állata

A közönséges barázdásbálna a bolygó második legnagyobb állata, amely a kék bálna után a legnagyobb testű élőlények közé tartozik. Bár gyakran egyszerűen „bálnaként” emlegetik, a barázdásbálnák külön csoportot alkotnak: karcsú testük, hátúszójuk és a torkukon található hosszanti barázdák jellemzik őket. Ezek a redők lehetővé teszik, hogy táplálkozáskor hatalmas mennyiségű vizet és apró tengeri élőlényt szűrjenek át a szájukon.

A kutatás egyik fontos eredménye, hogy megerősítette a Marina Alta térségének jelentőségét a faj életciklusában. Különösen a Nao-fok környéke számít stratégiai pontnak, amely a barázdásbálnák vonulási útvonalának része. A kutatók három fő térségben vizsgálják a faj mozgását: a levantei–baleári régióban, az Alborán-tengeren, valamint az Atlanti-óceán egyes területein.

A kutatók egyik legígéretesebb eszköze a drónos fotóazonosítás. A módszer lényege, hogy minden bálna hátoldalán egyedi mintázatok találhatók a bőr színében és rajzolatában. Ezek alapján a szakemberek különbséget tudnak tenni az egyes példányok között, majd a későbbi megfigyelések során követhetik ugyanazokat az állatokat. Ez lehetőséget ad a vándorlási útvonalak, a túlélési arányok és a szaporodási siker vizsgálatára.

Helyzetük aggodalomra ad okot

A kutatás különleges eleme a kilélegzett pára, vagyis a bálnák „fúvásának” elemzése. Egy speciális drón segítségével a kutatók a felszínre emelkedő állatok fölött gyűjtenek mintákat úgy, hogy közben nem érintkeznek az állatokkal. A kilélegzett vízpárában található biológiai anyagokból DNS nyerhető ki, amely alapján meghatározható az egyed genetikai azonosítója, neme, valamint összehasonlítható más populációkkal.

A genetikai vizsgálatok a természetvédelemben is gyakorlati segítséget jelenthetnek. A kutatók pontosabb képet kaphatnak arról, hogy mekkora a mediterrán állomány, mennyire kapcsolódik más tengeri populációkhoz, és milyen egészségi állapotban vannak az egyedek.

Mindez fontos alap lehet a védelmi intézkedések megtervezéséhez, például a hajózási útvonalak kezeléséhez vagy a kritikus élőhelyek kijelöléséhez.

A közönséges barázdásbálnák helyzete ugyanakkor továbbra is aggodalomra ad okot. A faj veszélyeztetettnek számít, a térségben élő kifejlett egyedek száma becslések szerint 1500 alatt lehet. A legnagyobb fenyegetések közé tartoznak a hajókkal való ütközések, valamint az éghajlatváltozás, amely a tengeri táplálékforrások elérhetőségét és az alkalmas élőhelyek nagyságát is befolyásolhatja.

A kutatók szerint az új, nem invazív vizsgálati módszerek azért különösen értékesek, mert úgy szolgáltatnak részletes információkat, hogy közben nem zavarják meg az állatok természetes viselkedését. A drónos megfigyelés, a genetikai elemzés és a hosszú távú követés együtt olyan tudásbázist teremthet, amely nemcsak a barázdásbálnák védelmét segíti, hanem a teljes mediterrán tengeri ökoszisztéma jobb megértéséhez is hozzájárul.