… a precíziós betakarítási technológiák, a hozam- és nedvességtérképek, valamint a centiméteres pontosságú, GPS-alapú gépirányítási megoldások abban, hogy gyorsabban döntsenek, és biztonságosabban tárolható takarmányt állítsanak elő.
A szálastakarmány minősége mindig is függött az időjárástól, de a klímaváltozás új szintre emeli ezt a kitettséget. A hosszabb száraz időszakok, a hőhullámok, a hirtelen lezúduló csapadék és a rövidülő betakarítási időablakok miatt egyre nehezebb eltalálni azt a pillanatot, amikor a növény még jó beltartalmi értéket képvisel, de már biztonságosan betakarítható és tárolható.
Gyors döntés, pontos megfigyelés
A jó minőségű takarmány előállítása ezért ma már nemcsak termesztéstechnológiai kérdés, hanem gyors döntések, pontos megfigyelések és jól szervezett betakarítás eredménye is.
Ezt a problémakört bontotta ki Alessandro Zatta, az olasz Centro Ricerche Produzioni Animali, vagyis az állattenyésztési termelés kutatásával foglalkozó központ munkatársa. A bemutatott megközelítés szerint a gazdálkodók ma egyszerre szembesülnek nagyobb változékonysággal és bizonytalansággal, mégpedig éppen abban az időszakban, amikor a takarmány minősége szempontjából a legfontosabb döntések születnek.
Ennek következményeként nehezebbé válik a magas beltartalmi értékű takarmány előállítása, nagyobb ingadozást mutathat a nedvességtartalom és a táplálóérték, miközben nő a betakarítási, tartósítási és tárolási veszteségek kockázata is.
A takarmány minősége egyre inkább a betakarítás során dől el
A klímaváltozás hatása ráadásul a táblán belül sem egyenletes. Ugyanazon a területen belül is eltérhet a biomassza mennyisége, a növényállomány nedvességtartalma és táplálóértéke. Ennek hátterében a talajadottságok, a vízellátottság különbségei, a mikroklíma és a növény fejlettségi állapota egyaránt szerepet játszhat. A szálastakarmányt ezért egyre kevésbé lehet egységes minőségű tömegként kezelni.
A takarmány minősége egyre inkább a betakarítás során dől el, hiszen nemcsak az számít, milyen volt a növényállomány, milyen fajösszetétel alakult ki, vagy mennyi csapadék hullott a tenyészidőszakban, hanem az is, hogy a gazdaság képes-e időben felismerni a táblán belüli eltéréseket.
Ehhez kell igazítani a kaszálást, a rendkezelést, a szecskázást, a bálázást és a tárolást is. Ha a gazdaság továbbra is egységes táblaként kezeli a valójában változatos területet, könnyen előfordulhat, hogy a túl nedves és a már túlszáradt takarmány ugyanabba a folyamatba kerül.
Papocsi László Gábor, az ÖMKi munkatársa ezt a szemléletet a gazdálkodói gyakorlat felől erősítette meg. A szálastakarmány előállítása nem különálló munkaműveletek sora, hanem egymásra épülő döntések rendszere.
A változó klímában ezért egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy a gazdaság ne csak utólag értékelje a veszteségeket, hanem már a betakarítás előtt és közben is pontosabb képet kapjon a tábláról.
