Szívbetegségek, elhízás, 2-es típusú cukorbetegség, egyes daganatok és más krónikus betegségek kockázatát is összefüggésbe hozták a modern élelmiszerrendszer bizonyos sajátosságaival, köztük az ultrafeldolgozott élelmiszerek magas fogyasztásával. Ez még csak a dolog egészségügyi vonatkozása, miközben a mezőgazdaságnak jelentős környezeti hatásai is vannak: élőhelyek átalakítása és pusztítása, erdőirtás, a vadon élő fajokra nehezedő nyomás, a biodiverzitás csökkenése, a vizek szennyezése és a talajok állapotának romlása. Ezek mértéke azonban óriási mértékben függ a gazdálkodási rendszertől és az alkalmazott módszerektől.

A különbség dióhéjban

Míg a konvencionális gazdálkodás egyes irányzatai kémiai szerekre (szintetikus növényvédőszerek, gyomirtók, műtrágyák) támaszkodik a kártevők, és gyomok elleni küzdelemben, valamint a növények tápanyagellátásának biztosításának érdekében, addig az ökológiai gazdálkodás természetes elvekre (biológia sokféleség fenntartása, komposztálás. stb.), és a rendszer általános egészségére helyezi a hangsúlyt. A biogazdálkodás nem valami új divatirányzat, hanem visszakanyarodás azokhoz a módszerekhez (vetésforgó, zöldtrágya, stb.), amelyeket az emberiség évezredekkel korábban kezdett el használni, és valójában remekül be is váltak.

Az élelmezésbiztonság ugyanis nem pusztán a megtermelt élelmiszer mennyiségén múlik, hanem az elosztáson, a hozzáférésen, az étrenden, az élelmiszer-veszteségen és a földhasználaton is – derül ki egy FAO jelentésből.

Minél hamarabb, annál jobb

A biogazdálkodásnak idő kell, pláne egy korábban kizsigerelt talajon. Fel kell építeni a rendszert, a legalapvetőbb elemétől -a talajtól- kezdve. A leromlott állapotú, élettelen talajt fel kell tölteni szerves anyagokkal, vissza kell vonzani a területre a segítő élőlényeket, és a kórokozók, illetve a kártevők elterjedése ellen megelőzésképpen meg kell szervezni a vetésforgót, stb.

A Rodale Intézet hosszú távú kísérleteiben például jelentős hozamelőnyt találtak bizonyos aszályos években. A Farming Systems Trial négy mérsékelten aszályos évében az ökológiai kukorica az esetek többségében szignifikánsan felülmúlta a konvencionális rendszert, az extrém 1999-es évben pedig az ökológiai trágyázásos rendszer 37%-kal nagyobb kukoricatermést adott. A kísérlet hosszabb távú adatai alapján a Rodale összefoglalója szerint az ökológiai kukoricatermés aszályos években átlagosan 31%-kal haladta meg a konvencionálisét.

Elosztási probléma

2012-ben megállapítást nyert, hogy bolygónk éves élelmiszertermelése elegendő lenne 10 milliárd ember táplálására. (Ez a szám egyébként meghaladja a 2050-re korábban előrevetített népesség-adatokat). És ez nem egy amolyan utópia, ami esetleg valamikor a távoli jövőben megvalósítható lenne, hanem jelenünkben megvalósult. Tehát a gond nem azzal van, hogy nem tudunk annyi élelmiszert termelni, amennyi a világ lakosságának elegendő lenne, hanem azzal, hogy egyrészt az egyik helyre akkora bőségben jut, amennyi sosem fogy el, míg máshova sosem jut elegendő; másrészt előnyben részesítik az állatok, illetve a gépjárművek „etetését”; harmadrészt pedig egyes helyeken a szegénység miatt a minőségibb élelmiszerek megfizethetetlenek.

A változatosság hiánya

A jelenlegi élelmiszerrendszerben a termelés és a fogyasztás egyaránt erősen koncentrálódik néhány fő növényfajra és növényfajtára, miközben számos táplálkozási szempontból értékes, kevésbé elterjedt faj és fajta háttérbe szorul

Érdemes ugyanakkor újragondolni a termesztett területeken megjelenő vad- és gyomnövények szerepét. Sok faj táplálékot és élőhelyet biztosíthat a beporzóknak és más élőlényeknek, védheti a talajt, illetve hozzájárulhat az agroökoszisztéma biodiverzitásához. Ugyanakkor a gyomok a kultúrnövényekkel vízért, tápanyagokért és fényért is versenyezhetnek, ezért nem minden esetben célszerű teljesen meghagyni őket. A cél inkább a megfelelő egyensúly megtalálása lehet.

Pazarlás visszaszorítása

A FAO jelenlegi adatai szerint a betakarítástól a kiskereskedelemig a megtermelt élelmiszer mintegy 13%-a elvész, a kiskereskedelemben, a vendéglátásban és a háztartásokban pedig további mintegy 19% megy veszendőbe. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás csökkentése ezért fontos része lehet az élelmezésbiztonság javításának. Önmagában azonban nem oldaná meg az éhezés problémáját, amelyhez a szegénység, az élelmiszerhez való hozzáférés, a konfliktusok, az infrastruktúra és az elosztási rendszerek problémái is hozzájárulnak

Ha nem szeretnénk homokba dugni a fejünket, el kell ismernünk, hogy a mezőgazdaság nem csupán elszenvedője az éghajlatváltozásnak, hanem jelentősen fokozza is annak hatását. Az ökológiai gazdálkodás számos, a konvencionális mezőgazdaságban alkalmazott szintetikus növényvédő szer használatát kizárja vagy korlátozza, és nagyobb hangsúlyt helyez a megelőző, agroökológiai módszerekre. Előtérbe helyezik a talaj egészségét, a vadon élő állatok élőhelyének megvédését, a levegő, és a vizek szennyezésének csökkentését. Egyes vizsgálatok szerint az így megtermelt növényi élelmiszerek tápanyag- és fitokemikália-profiljában is kedvező különbségek mutatkozhatnak, és fogyasztásuk jellemzően kisebb növényvédőszer-expozícióval jár.