0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. szeptember 12.

Búcsú a lucosoktól

Harminc évvel ezelőtt még mintegy 28 ezer hektáron álltak lucfenyőerdők az országban, mára a területük néhány száz hektárra zsugorodott.

A pusztulás különösen látványos a Nyugat-Dunántúlon, így Vas megyében, benne az Őrségben, ahol korábban a lucfenyő meghatározó eleme volt a tájképnek.

A lucfenyő telepítése a második világháború után gazdasági és stratégiai szempontból is fontos volt. Az egyenes törzsű, gyors növekedésű és jó minőségű faanyagot adó luc ideális választásnak tűnt, hogy kielégítsék az építőipar, a bányászat és a papíripar igényeit. Az 1950-60-as években nagy területeken ültették ezt a fafajt, különösen a hűvösebb és csapadékosabb nyugat-magyarországi térségekben.

Hazánkban a lucosok döntő többsége tehát telepített erdő.
lucpusztulás, Fotó: Farkas Rolf
Fotó: Farkas Rolf

Egészen az 1990-es évek elejéig nagyon jól érezte magát a lucfenyő az Alpokalján és Vas megye déli részén, mára azonban alig néhány százalékát teszi ki az erdőállományoknak. Az Őrség kapujában, például az ivánci, ezerhektáros erdészkerületben a 30 éve még kétszáz hektár lucos mostanra hét hektárra zsugorodott.

A klímaváltozás miatt a lucfenyő gyakorlatilag éhen és szomjan hal.

A sekély gyökerű fafaj rendkívül érzékeny a csapadékmennyiség és a páratartalom csökkenésére. Ha nem kap elegendő vizet, legyengül, és nem tud hatékonyan védekezni a másodlagos károsítók, például a falánk, évente több generációval is támadó szú ellen. Ahogy a fenyők általában, a luc is termel gyantát, amibe gyakorlatilag belefojtja támadóját. Ha azonban nincs víz, nincs gyanta se, a károsító pedig akadály nélkül szaporodhat és szétrágja a fa vízszállító szöveteit.

Pandúr Tibor : Az utódoknak ültettem a fákat,nehéz megélni, hogy most nekem kell kivágnom
Pandúr Tibor: Az utódoknak ültettem a fákat, nehéz megélni, hogy most nekem kell kivágnom
Fotó: Nemes Piroska
A szú járatait a fenyő eltömi gyantával, de legyengülve nem tud védekezni
A szú járatait a fenyő eltömi gyantával, de legyengülve nem tud védekezni
Fotó: Nemes Piroska

Pandúr Tibor kerületvezető erdész a károsító elleni küzdelem kapcsán elmondta, kezdetben szúcsapdákat állítottak fel, és megfigyelték, hogy ahol nőtt a kártevők száma, egyre több lucfenyő elpusztult. Ezeket szálalóvágással kivették az erdőből, később a fertőzött egyed körüli fákat is eltávolították több méteres sugarú körben, de így sem tudták megállítani a szúbogarak károkozását.

Az elszáradt állományok helyére több éve már tölgyet ültetnek, elegyfajokkal (vörösfenyő, erdei fenyő, hegyi juhar, madárcseresznye) biztosítva a biodiverzitást, ezáltal az erdő ellenálló képessége is nő.

A lucfenyő teljes megmentésére Magyarországon kevés az esély, de a károk mérsékelhetők: fontos a vegyes erdők kialakítása, az őshonos fafajok arányának növelése, a szúfertőzött fák gyors eltávolítása. A lucfenyő valószínűleg nem tűnik el teljesen Magyarországról, és ez fontos, mert vannak állat- és növényfajok, amelyek ehhez a fafajhoz kötődnek. Meghatározó erdőállományokat azonban már nem fog alkotni.

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: