Az elmúlt években azonban egyre komolyabb vita alakult ki arról, milyen hatással van a hagyományos juh- és szarvasmarhatartásra, valamint a vidéki közösségekre – írja a Reuters.
A rendszer lényege, hogy az 1989 után telepített erdők tulajdonosai a fák növekedésével szén-dioxid-krediteket szerezhetnek. Ezeket a krediteket olyan vállalatok vásárolhatják meg, amelyeknek kibocsátásaik után elszámolható egységekre van szükségük. Így az erdő tulajdonosa már jóval a faanyag kitermelése előtt bevételhez juthat.
A konstrukció következtében azonban az erdőtelepítés bizonyos földterületeken anyagilag vonzóbbá vált, mint a hagyományos állattartás.
Fotó: Tom Fløgstad, Pixabay
A legelők helyén fenyvesek jelennek meg
Fiona Ramsden családi gazdasága a Pongaroa nevű új-zélandi település közelében található. Az 1215 hektáros birtokon mintegy 350 szarvasmarhát és 3500 juhot tartanak. Az állattartó 2012-ben tért vissza a családi gazdaságba a fővárosból, a divat- és lakberendezési ágazatot maga mögött hagyva.
A gazdaságot ma több oldalról fenyőültetvények veszik körül. A szomszédos, korábban juh- és szarvasmarha-legeltetésre használt területeken egyre nagyobb arányban jelennek meg a montereyi-fenyők (Pinus radiata). Ez a faj eredetileg nem honos Új-Zélandon, így ökológiai szempontból az ültetvények egyáltalán nem előnyösek a szigetország élővilága számára.
Ramsden szerint a változás nemcsak gazdasági, hanem mindennapi gyakorlati problémákat is okoz.
A földhöz szorosan kötődő gazdálkodóknak lehangoló látni, hogy a legeltetésre alkalmas területek lassan fenyvesekké alakulnak át.
Miért lehet jövedelmezőbb az erdő, mint a juh?
Új-Zéland üvegházhatásúgáz-kibocsátásának több mint fele a mezőgazdasághoz kapcsolódik, elsősorban a metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátás miatt. A mezőgazdasági kibocsátások azonban nem tartoznak közvetlenül az emissziókereskedelmi rendszer (ETS) hatálya alá; az elsősorban a szén-dioxid-kibocsátást és az ipari ágazatok emisszióit szabályozza.
A gazdák és az ágazati szervezetek szerint ennek ellenére az ETS jelentősen átalakította a vidéki földpiacot. Az erdőtelepítők ugyanis a jövőbeni szén-dioxid-kreditekből származó bevételekre is alapozhatnak, így bizonyos területekért magasabb árat tudnak fizetni, mint amennyit a hagyományos állattartásból élő gazdák megengedhetnek maguknak.
A Beef + Lamb New Zealand adatai szerint
A New Zealand Institute of Real Estate ingatlanügynökség adatai alapján a legelőterületek ára ugyanebben az időszakban 9,7 százalékkal emelkedett. A jellemzően drágább tejtermelő gazdaságok esetében az áremelkedés 3,7 százalék volt, és ezeket a területeket kevésbé érintette az erdősítés.
A külföldi befektetők is jelentős szereplői a folyamatnak. Az új-zélandi Overseas Investment Office adatai szerint 2017 óta több mint 1000 négyzetkilométernyi mezőgazdasági terület került külföldi befektetők tulajdonába erdősítési céllal.
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Az IKEA áruházait üzemeltető vállalat befektetési szervezete, az Ingka Investments például mintegy 430 négyzetkilométernyi új-zélandi erdővel rendelkezik, amelyek egy része az ETS rendszerében is részt vesz. A társaság szerint beruházásainak elsődleges célja a hosszú távú faanyagtermelés, nem pedig a szén-dioxid-kreditek értékesítése.
