A gyógyír, jól megalapozott szakmai véleményekkel alátámasztott koncepció adott, csak éppen a szabályozási környezet illesztése, a támogatási rendszer átalakítása, összefogás, integráció várat magára továbbra is, illetve a víz kedvezőtlen helyzete – nemcsak a tájban, hanem a fejekben, szívekben egyaránt.
Bízzunk benne, hogy a probléma súlyosságához mérten sikerül végre lépéseket foganatosítani, mint ahogy arra gyakorlati példát is láthatunk hazánkban, nem is keveset. Egy biztos, az időnk igencsak fogytán van…
A probléma jelentősége dacára kevésnek találtam a teret szellősen betöltő létszámot. A résztvevők jelentős része visszatérő arc, persze kiváló szakemberek. Másról sem hallunk agrárberkekben különösen, csak az aszály okozta kedvezőtlen gazdálkodási helyzetről. Ilyen esetekben mindig felmerül bennem, hogy ennyire nincs nyilvánossága ennek méltatlanul alulreprezentált témának?
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megszervezett Vízválasztó Sajtó- és Államtájékoztató Fórumon, a már megszokott módon magvas gondolatokat hallhattunk hazánk talaj-vízmegtartó képességének fokozására, egy átfogó, az érintett területeket összefogó stratégia kiépítésére, a gazdálkodási gyakorlat átalakítására, a vízfogalom értékítéleti átalakítási szükségességére vonatkozóan, és szerencsére sok gyakorlati javaslat, már tevékenykedő érintett – mint ahogy mindannyian azok lennénk – tevéséről is hallhattunk.
Mint ahogy a tudományos, szakmai megalapozottság is rendkívül fontos a témában foganatosítandó döntések ügyében, úgy szívet melengető a gyakorlati előrehaladás is, hiszen, várni már nincs mire, és vannak, akik javában tesznek a vízvisszapótlás érdekében ebben a méltán környezeti polikrízisnek nevezhető helyzetben.
A víz nem tekinthető pusztán gazdasági erőforrásnak, hanem közös kincs, társadalmi, szakmai, erkölcsi és teremtésvédelmi kötelezettségünk megóvni.
A fórumon elhangzottak alapján a fenntartható vízgazdálkodási intézkedési terv már megjelent – mely hangsúlyozza a lehetőség szerinti természetalapú megoldásokkal történő vízkivezetési, vízpótlási megoldásokat a nagyvizes időszakokban. Ennek megvalósításához azonban szoros együttműködés szükséges a mezőgazdasággal, iparral.
A víztakarékosság a lakosság minden szintjén, az iparban is meg kell, hogy valósuljon a jövőben. Elengedhetetlen továbbá egy rövidtávú vízgazdálkodási koncepció, mely keretein belül már idén tavasszal megkezdhető lenne a munka, az ezt követő években pedig ugyanebben a szellemben folytatódhatna.
Balogh Péter, gazdálkodó geográfus, a Vízválasztó mozgalom egyik oszlopos tagja, pontosabban arca, valamint a rendezvény egyik házigazdájától idézve ,,2022 berobbantotta azt az ajtót, amelyen már évtizedek óta kopogunk”.
Rendelkezésre áll a tudományos háttér, amely alapján meghatározható, milyen új paradigma és doktrína mentén kell megoldani a vízgazdálkodás kérdéseit. A változás nem egyetlen ágazatot érint: a halgazdálkodás, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás egésze érdekelt benne, pontosabban az érintettség mértéke össztársadalmi szintű.
