A korai fajtáknál nagyon fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idők szigorú betartása.

Ebben az időszakban a kártevők közül az almamoly, a sodró- és az aknázómolyok, a kaliforniai pajzstetű, a takácsatkák, valamint az erdőközeli gyümölcsösökben az amerikai fehér szövőlepke nyári nemzedéke elleni védelemről kell gondoskodni, mert ezek most is veszélyeztetik a gyümölcsfákat.

Az almamoly nyári nemzedékének rajzása általában július közepén kezdődik, és augusztus végéig, de sok esetben szeptember végéig tart. A hernyók károsítása augusztusban a legjelentősebb. A gyümölcsökön kör alakú, ürülékszemcsékkel eltömött furatok jelzik a károsítás helyét. A kis hernyók a kocsány mellett vagy a sodrómolyok okozta hámozgatásokon át furakodnak be a gyümölcsbe, ahol a magvakkal táplálkozva felélik a magházat. Egy hernyó fejlődési ideje alatt két-három gyümölcsöt is képes tönkretenni.

A fertőzött gyümölcsök általában lehullanak a fáról. Mivel már zajlik az érés, használjunk a védekezésre rövidebb várakozási idejű, felszívódó vagy kontakt készítményeket. A feromoncsapdák folyamatos kihelyezésével pontosan követhető a rajzás. Szeptembertől a kifejlett hernyók elhagyják a gyümölcsöket, és a kéreg alatt vagy a fára kötözött hullámpapírban keresnek maguknak rejtekhelyet, ahol áttelelnek. Tápnövényei között elsősorban az almát kell említenünk, de károsítja még az almamoly a körtét, a diót, a kajszit, a szilvát, a birset, a mandulát és a naspolyát is.

A sodrómolyok szinte egész nyáron folyamatosan károsítanak. A két- vagy többnemzedékes fajok – például ligeti sodrómoly, dudva-sodrómoly, almailonca – hernyói most a gyümölcsök felületét rágják az odaszőtt levelek védelme alatt. Mivel a fajok túlnyomó része a kéregrepedésekben telel át, a nyugalmi időszakban alkalmazott mechanikai módszerekkel, így kéregtisztítással a telelő hernyók egy része eltávolítható. A lepkék rajzása szexferomon-csapdákkal jól nyomon követhető, és heti tíz hím befogása már indokolttá teszi a védekezést. A nyár második felében a molykártevők (például almamoly) elleni védekezések egyúttal a többnemzedékes sodrómolyok, így például az almailonca késői hernyói ellen is védelmet nyújtanak.

A többnemzedékes aknázómolyok különösen száraz időjárás esetén képesek nagyobb mértékben elszaporodni. Az erős fertőzést általában korai lombhullás követi, ilyen esetekben augusztus végére alig marad levél a fákon. Károsításuk során sajátos járatokat, ún. aknákat készítenek a levelek bőrszövete alatt, például a lombosfa-fehérmoly spirálszerű aknát, az almalevél-aknázómoly „sátoraknát”, az almalevél-törpemoly pedig egyre szélesedő kígyó alakú aknát készít.

A különböző levélaknázó molyok szinte egész nyáron folyamatosan rajzanak, és a rajzás szexferomon-csapdával figyelemmel kísérhető. Ha a hímek száma a heti 50-100-at eléri, az újbóli védekezés indokolt.