Dr. Rátky József, az Állatorvostudományi Egyetem Szülészeti Tanszék és Haszonállat-gyógyászati Klinika tanszékvezető egyetemi tanára a Magyar Mezőgazdaság Direkt műsorában arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyre gyakoribb és tartósabb hőstressz, valamint a takarmánytermelés bizonytalansága kérdőjelezi meg a jelenlegi állattartási rendszerek fenntarthatóságát.

Nem túlzás a ,,nagy baj”

„Nagyon nagy a baj” – fogalmazott a professzor, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi klimatikus folyamatok nem tekinthetők átmeneti jelenségnek. A mezőgazdaságnak nem néhány szélsőséges évre, hanem tartósan megváltozott körülményekre kell felkészülnie. Különösen érzékeny terület a takarmány-előállítás: ha a takarmánybázis bizonytalanná válik, annak következményei közvetlenül megjelennek az állattenyésztés gazdaságosságában is.

Rátky József szerint az állatok bizonyos mértékig képesek alkalmazkodni a változó környezethez, ám ez elsősorban a túlélésüket és nem a termelési teljesítményüket szolgálja. A tartós hőstressz csökkenti a takarmányfelvételt, kedvezőtlenül befolyásolja a szaporodásbiológiai folyamatokat, és végső soron a tej-, hús- vagy malac-előállítás hatékonyságát is. A rövid ideig fennálló hőterhelés kezelhető, a hetekig tartó, akár 40 Celsius-fok körüli időszakok azonban már olyan élettani és gazdasági következményekkel járhatnak, amelyek utólag nehezen kompenzálhatók.

A tartástechnológia nem elég

A professzor szerint ezért az alkalmazkodásnak több pilléren kell nyugodnia. A tartástechnológia fejlesztése – például az árnyékolás, a hűtés és a klímatechnológia – fontos eszköz, de önmagában nem jelenthet teljes körű megoldást. Ezek a beruházások ugyanis jelentős költséggel járnak, miközben egyáltalán nem garantált, hogy a többletkiadás a termékpályán megtérül.

Kiemelt szerepet kaphat az állományok genetikai alkalmazkodó képességének javítása. A professzor szerint olyan genotípusokra lesz szükség, amelyek magasabb hőmérsékleten, kedvezőtlenebb takarmányozási körülmények között is képesek elfogadható termelési szintet fenntartani. Hasonlóan fontos a takarmánynövények nemesítése: az aszály- és hőtűrő fajták kiválasztása az állattenyésztés alkalmazkodásának egyik alapfeltétele lehet.

A genetika kiemelten fontos

A genetikai és technológiai fejlesztések mellett azonban Rátky József szerint az egyik legfontosabb feladat a kutatási kapacitások újjászervezése. Magyarországon számos tudományos műhely és szakember rendelkezik azzal a tudással, amelyre a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban szükség lehet, ugyanakkor ezek a kapacitások az elmúlt években jelentősen széttagolódtak.

A megoldást ezért nem egyetlen tudományterület fejlesztése jelentheti. Az állattenyésztőknek, genetikusoknak, takarmányozási szakembereknek, növénytermesztőknek, műszaki és vízgazdálkodási szakembereknek, valamint élelmiszer-technológusoknak összehangoltan kell dolgozniuk. A professzor szerint ehhez akár virtuális, akár fizikai kutatócsoportok is létrehozhatók lennének, amelyek képesek komplexen kezelni a klímaváltozás agrárgazdasági következményeit.

Bizakodásra is van ok

A helyzet súlyossága mellett azonban a szakember szerint van ok a bizakodásra. Magyarországon továbbra is rendelkezésre áll a szükséges szellemi és kutatói kapacitás, a feladat ezek összehangolása és célzott mozgósítása. A változásokhoz való alkalmazkodás nem néhány év alatt megoldható feladat, de megfelelő kutatási és fejlesztési programokkal már belátható időn belül kialakíthatók olyan technológiák és tenyésztési stratégiák, amelyek javítják a hazai állattenyésztés alkalmazkodó képességét.