A csemegeszőlő-termesztés napjainkban világszerte dinamikusan fejlődő ágazat, amelyben egyre nagyobb szerepet kapnak a korszerű termesztéstechnológiai eljárások és a kiváló minőségű, magvatlan fajták.
A csemegeszőlő a házikert egyik legértékesebb gyümölcse. Egy jól gondozott tőke nemcsak bőséges termést ad, hanem látványos, nagy fürtjeivel a kert dísze is lehet. A siker azonban nem kizárólag a fajtán múlik: a megfelelő tápanyagellátás, az öntözés és néhány egyszerű zöldmunka legalább ilyen fontos.
A modern csemegeszőlő- termesztés célja nem egyszerűen a nagy termés elérése, hanem a piacképes, látványos fürtök előállítása. A fogyasztó számára a nagy bogyó, az egyöntetű színeződés, a ropogós húsállomány, a vékony héj és a harmonikus íz sokkal fontosabb, mint a borkészítéshez nélkülözhetetlen magas cukor- és savtartalom. A mazsolaszőlő-termesztés ezzel párhuzamosan egy speciális ágazat, ahol a cél a magas cukortartalmú, jól aszalható termés előállítása.
A hosszabb tenyészidő és a magasabb hőösszeg kedvez ugyan a cukor-felhalmozódásnak, ugyanakkor a nyári csapadékhiány és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok miatt a sikeres termesztés ma már szinte elképzelhetetlen megfelelő vízgazdálkodás és öntözés nélkül. Ezért az intenzív termesztésben ma már általánosan alkalmazzák a csepegtető öntözést, amely lehetővé teszi a talaj optimális nedvességtartalmának fenntartását. A tápanyagellátás szintén meghatározó jelentőségű. A foszfor elsősorban a virágrügyek és a fürtkezdemények kialakulását segíti, míg a kálium szabályozza a növény vízháztartását, elősegíti a cukor-felhalmozódást és javítja a bogyók színeződését. A nitrogén megfelelő adagolása serkenti a hajtásnövekedést, azonban túlzott mennyiségben kedvezőtlenül befolyásolhatja a termés minőségét, ezért kijuttatását mindig a növény igényeihez kell igazítani.
A csemegeszőlő piaci értékét alapvetően a fürtök és a bogyók mérete határozza meg. Ennek kialakulása összetett biológiai folyamat, amelyet genetikai, élettani és környezeti tényezők egyaránt befolyásolnak. Minden szőlőfajta rendelkezik egy genetikailag meghatározott termőképességgel és bogyóméret-potenciállal. A termesztéstechnológia ezt a genetikai lehetőséget képes megközelíteni, de azt meghaladni nem tudja. Ezért a megfelelő fajta kiválasztása minden sikeres ültetvény alapját képezi.
A modern magvatlan fajták termesztésében ezt a hormonhatást mesterséges gibberellin-kezeléssel pótolják. Megfelelő időben kijuttatva jelentősen növeli a bogyók méretét, lazábbá és mutatósabbá teszi a fürtöket, valamint növelheti a terméshozamot. Ugyanakkor a kezelés nagy szakértelmet igényel. Túl magas dózis vagy rossz időzítés esetén virághullás, túl ritka fürtök, deformált bogyók, sőt a következő évi termékenység csökkenése is bekövetkezhet. Emiatt a gibberellin alkalmazása inkább üzemi technológia, mintsem hobbikerti megoldás.
