Betilthatják a kakascsibék leölését

A tojástermelésre tenyésztett hibridek hím egyedei gazdasági szempontból értéktelenek a baromfiágazat számára. Tojást nem termelnek, húsuk pedig nem versenyképes a kifejezetten hústermelésre nemesített hibridekével. A keltetők ezért a kakascsibéket rendszerint már a kikelésük napján elpusztítják, többnyire gázosítással vagy mechanikai módszerrel.

A gyakorlatot egyre több kritika éri, és a közvélemény-kutatások szerint az európai lakosság jelentős része is ellenzi.

baromfi itatás hőség — Illusztráció
Fotó: MMG/Csatlós Norbert

Németország, Ausztria és Franciaország 2022 óta tiltja a napos kakascsibék rutinszerű leölését, Olaszországban pedig a tervek szerint 2026 végén lép életbe hasonló rendelkezés. Luxemburg szintén bevezette a tilalmat, bár az országban nincsenek baromfikeltetők.

Belgiumban régiónként eltérő ütemben haladnak az intézkedések. A flamand kormány 2024-ben úgy döntött, hogy akkor tiltja be a gyakorlatot, amikor a csibék neme a keltetés 12. napja előtt megbízhatóan meghatározhatóvá válik. Az állatjóllétért felelős flamand miniszter ugyanakkor egyelőre az Európai Bizottság várható javaslatára vár. Vallóniában szintén készül a tilalom, amelyet az állatjólléti szabályozás átalakításának részeként vezetnének be.

Mikor dönthet az EU?

Az Európai Bizottság már többször ígéretet tett arra, hogy 2026 végéig előterjeszti a napos kakascsibék leölésének uniós szintű tilalmát. A kérdés az állatjólléti jogszabályok tervezett korszerűsítésének egyik eleme.

A Bizottság a tavaly megindított nyilvános konzultációban is napirendre tűzte, majd az idén júliusban bemutatott állattenyésztési stratégiájában ismét megerősítette szándékát.

Gabriela Kubíková, a brüsszeli European Institute for Animal Law and Policy szakértője a belga Landbouwleven szaklapnak elmondta, hogy a korábbi tapasztalatok alapján továbbra is bizonytalan a javaslat sorsa. Az Európai Bizottság az előző ciklusban is átfogó állatjólléti reformot ígért, ebből azonban végül csak korlátozott intézkedések valósultak meg.

A jelenlegi vállalások sem jelentenek jogilag kötelező határidőt, így a tervezet benyújtását akár újabb válsághelyzetekre hivatkozva is elhalaszthatják.

A jogalkotási folyamat önmagában is hosszadalmas lehet. Egy egyszerűbb javaslat akár egy év alatt elfogadható, az átlagos eljárás azonban körülbelül két évig tart. Az összetettebb ügyeknél ennél hosszabb idővel is számolni kell.

Az élőállat-szállítás szabályainak szigorításáról például már közel három éve folyik az egyeztetés az uniós intézmények között.

Kubíková ugyanakkor kedvező jelnek tartja, hogy több jelentős baromfitermelő ország már saját hatáskörben intézkedett. Franciaország, Németország és Olaszország támogatása elősegítheti a közös szabályozás elfogadását, különösen azért, mert az érintett országok keltetői számára az egységes követelmények kiegyenlítenék a versenyfeltételeket. A kelet-európai tagállamokban viszont lassabban halad az átállás, ezért a Tanácsban ellenállásra is lehet számítani.