Szerző:
Molnár Balázs

Rendszertani besorolásukat tekintve a vidapintyfélék (Viduidae) az afrikai kontinens trópusi és szubtrópusi füves szavannáin őshonosak. Az ő családjukba közel húsz faj tartozik, amelyeket két fő csoportra oszthatunk. Egyik a valódi vidapintyek (más néven özvegypintyek), a másik pedig az indigópintyek. Megjelenésüket a feltűnő ivari dimorfizmus jellemzi, amely különösen a költési időszakban válik szembetűnővé.

Míg a tojók és a nyugalmi tollazatú hímek meglehetősen rejtőzködő, verébszerű, barnás-csíkos mintázatot viselnek, addig a násztollazatot öltő hímek szinte teljesen átalakulnak. Az indigópintyek ilyenkor mélyfekete, fémes kék vagy indigó színben pompáznak.

A valódi vidapintyek esetében pedig a farktollaik rendkívüli módon meghosszabbodnak. Ezek a sokszor a testhosszuk többszörösét is elérő, szalagszerű dísztollak a tojók elcsábítását szolgálják a látványos, ugráló násztánc (dürgés) során. A nászidőszakon kívül azonban ők is visszavedlenek a szerényebb tollazatukba.

Fészekparazitizmus a madárvilágban

A vidapintyek legizgalmasabb és biológiai szempontból leginkább figyelemre méltó tulajdonsága a költésbiológiájuk. Ahogy a bevezetőben említettem a kakukkhoz hasonlóan a vidapintyek is obligát fészekparaziták. Ez azt jelenti, hogy soha nem építenek saját fészket, és nem nevelik fel a saját fiókáikat.

A vidapintyek fészekparazitizmusa azonban sokkal kifinomultabb és specializáltabb rendszert alkot annál, mint aminek elsőre tűnhet. Míg a kakukk gyakran számos különböző énekesmadár fészkébe csempészi a tojását, a vidapintyek evolúciója szorosan összefonódott egy másik afrikai madárcsaláddal a díszpintyfélékkel (Estrildidae). Szinte minden egyes vidapintyfaj egyetlen, vagy legfeljebb néhány specifikus díszpintyfajra (például asztrildokra, amandinákra) specializálódott.

A trükk

A vidapintyek túlélésének kulcsa az illúzió tökéletességében rejlik. A folyamat ott kezdődik, hogy a vidapinty tojója heteken át titokban megfigyeli a kiszemelt gazdamadár fészeképítését és tojásrakását. Amikor a gazdamadár rövid időre elhagyja a fészket, a vida tojó beoson, és lerakja a saját tojását. Ezek a tojások méretben és színben is megtévesztésig hasonlítanak a gazdafajéra.

Leggyakrabban apró, tiszta fehér tojásokról beszélünk. Az igazi biológiai csoda azonban a fiókák kikelése után figyelhető meg. A díszpintyek fiókáinak szájpadlásán, nyelvén és csőrkáváján rendkívül bonyolult, fajspecifikus mintázat, úgynevezett torokpapillák találhatók.

Ezek a színes pöttyökből, vonalakból és fénytörő papillákból álló ábrák segítik a szülőket abban, hogy a sötét, zárt fészekben is pontosan lássák, hova kell juttatni az élelmet. A vidapinty fiókák evolúciós válasza erre az volt, hogy tökéletesen lemásolták saját specifikus gazdamadaruk fiókáinak szájmintázatát.

Ha egy vida fióka kinyitja a csőrét, a gazdaszülő pontosan ugyanazt a bonyolult „célkeresztet” látja, mint a saját utódainál. Ezáltal nem is feltételezi, hogy az nem az ő fiókája lenne. De a „trükk” itt még nem ér véget. A fiókák a gazdafaj fiókáinak speciális kolduló hangjait és jellegzetes fejbólogató, szárnyrezegtető testbeszédét is másolják.

Ez a betanult ének később kulcsfontosságú lesz. A segítségével a tojók meg tudják találni azt a hímet, aki pontosan ugyanannál a gazdafajnál nevelkedett, mint ő, biztosítva ezzel, hogy az utódok is örököljék a megfelelő mimikrit.